Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

Az abszolutizmus kormányzata még 1849 végén a mezőváros földesurainak segítségére sietett abban, hogy az 1848—1849. évi népmozgalmak hatását is eltüntessék. A pentelei földesurak nevében Mondbach Károly eljárt a vármegyei királyi biztosnál, hogy az osztrák hatalom által elmozdított Varga Pál jegyző helyett mást nevezzenek ki. A királyi biztos el is fogadná Tóth Pált pentelei jegyzőnek, de ehhez Mondbach Károly mellett még a többi földesúrnak is beleegyezését kell adnia. Ugyancsak másik bíró választását is javasolják a földesurak. A királyi biztos azonban hajlandó Jánossy Tivadart — az eddigi helyettes bírót — funkciójában meghagyni.

1

'

1 A lakosság magyar nemzeti érzését az abszolituzmus kormányzata nagy ellenszenvvel fogadta. Még több év után sem tudta elfelejteni, hogy a pentelei elöljáróság az osztrák hatóságok felhívása ellenére is vonakodott a meghódoló nyilatkozatot Fehérvárra küldeni.

20 A neoabszolutista kormányzat a forradalom és szabadságharc híveivel leszámolt. Ez az intézkedés a nagybirtokosok érdekeivel megegyezett, hiszen ők jelentették fel az osztrák hatóságnál a mezőváros forradalmi vezetőségét is. Az osztrák politikai elgondolásokat sikerült a városi tanács, s a tisztikar tagjaiba is beleplántálni. Sikerült ez annál inkább is, hiszen a mozgalmas időkben a jobbágyság, de a zsellérnépek is egyaránt szembefordultak a faluban élő nagybirtokosokkal, gazdag parasztokkal. A Szórád Márton-féle zsellérmozgalom emléke még elevenen élt a lakosságban, de nem felejtették el azt a vagyonos rétegek sem. (Szórád Márton az ötvenes években még élt, és zsellérrendű emberként tartották számon.)

21 1856-ban a mezővárosi tisztikar még foglalkozik Szórád Márton magatartásával, akinek présháza, szőlője volt és vízimalma a Dunán.

22 A mezőváros bírája mindig fontos személyiség. Az osztrák hatalom a 48-as bíró eltávolítását sürgette, mert a ,,rend helyreállítását" csakis — a nagybirtok érdekeinek szolgálatában és — forradalomellenes városi vezetővel látta biztosítottnak. A városbírót ezért a leggazdagabb emberek közül, legtöbbször a telkesgazdákból választották. Ilyen volt Zsebeházy György is, aki az úrbéri egyezség idején állt a mezőváros élén. 1860 végéig működhetett, mert a következő év január 15-én már felszólítják, hogy a városi számadásokat az előző évekről készítse el és azt nyújtsa be a tanácsülésnek.

211 Egyébként a bíráknak, a városi tisztikarnak népszerűtlen feladatokat is meg kellett oldani. A neoabszolutista kormányzat a centralizált államapparátus fenntartását magas adóterhek kivetésével tudta biztosítani. A sárbogárdi járási adóhivatal egyre-másra küldözgeti Dunapentelére a fenyegető leveleket a hátralékos adóbeszedésről, az adót megtagadók elleni végrehajtásról. 1858. október 3-án az adóhivatal tudtul adta, hogy október l-ig minden adót ki kellett volna fizetnie a városnak.

2

'

1 1861. július 29-én érkezett irat szerint az 1860. évi adót és az 1861. I. félévit is — egyszerre be kell szedni a lakosságtól. Az adóhivatal azonban látta, hogy rendelkezésének nem lesz foganatja, ezért katonai végrehajtást eszközölt. Természetesen a város vezetősége tiltakozott emiatt, de a kirendelt katonaságot már nem tudták eltávolítani.

2,1 Későbbiekben állandósultak az executióval végrehajtott akciók. 1863 május végén érkezett csoport eltartása is az adózó népet terhelte. Június 2-án az adópénztárnokot kérik, hogy a karhatalmat távolítsa el Penteléről.

26 Az adómegtagadásban — a kétségtelen kedvezőtlen gazdasági helyzet mellett — a nemzeti ellenállás elemei is benne vannak. Ennek