Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

lévő Ebütő völggyel együtt, mely ugyancsak oldalas és lapályos terület. Ez a középvetőnek nevezett rész, a felső vetővel együtt, — mely negyedik dülő néven ismeretes és Tiringer Sebestyén telkéig húzódik, — szintén másodosztályú föld. Itt 1200 négyszögöles parcellákat számítottak egy-egy holdnak. A többi úrbéres földet viszont elsőosztályúnak minősítették és 1100 négyszögöllel számítottak egy-egy holdat. A közlegelő nagy részét a becsüsök másodosztályú szántóföld gyanánt vették számításba, különösen a város felső részein elterülő térségben. Távolabb azonban nem találták azt művelésre alkalmasnak. Ezért kiosztás esetén a következőket javasolták: a Domboly annyira meredek, hogy ott szántani nem lehet. Itt 1800 négyszögöllel számitassék egy-egy hold, ,,de a Postahegy nyugati oldala — a téglavető gödrök nyugati partjáig —> 3000 négyszögöllel, míg a völgy fenék 1200 négyszögöllel maradjon." A káposztáskertekkel átellenben lévő hegyoldalakat ugyancsak 1800 •öllel számították. A régi census földeket 1400, a Nóvák völgynek nevezett részen az oldalas-lejtős földeket 3000, a lapját 1000, a Bajó völgyet és a Markauf völgyet pedig 2000—2000 négyszögöllel számított holdakban javasolták kimérni. Az új census földek és az e körüli rétek elsőosztályúak lettek, de a Duna-parton lévők, és a révút keleti oldalán fekvők már másodosztályúak. A határbejáráson megállapítottakat jegyzőkönyvbe foglalták és azt március 19-én 9 órakor a város bírája az egybegyűlt úrbéres lakosság előtt ismertette. Egyben figyelmeztette őket, hogy a határ tele van mérnöki jelekkel; azokat megrongálni, helyükből elmozdítani nem szabad.

10 A tagosítás érdeke volt a parasztságnak; telkeseknek és zselléreknek egyaránt. Ezért azt örömmel fogadták. Meg is jegyzik egyik alkalommal, hogy a ,,Tagosztály felől táplált előnyök és jó reményektől indíttatva ... a tagosítást kimondjuk." A telkes gazdák közül a legnagyobb vagyonnal rendelkezők mindaddig képviselik is a szegényebb telkesek és zsellérek érdekeit, amíg az úrbéres földállomány elkülönítése a volt földesurakétól meg nem történt. Egyik képviselőnek, Leitner Jánosnak 3 és egynegyed telke van. Nyilvánvaló, hogy saját érdeke is volt az elkülönítésnek minél előnyösebb véghezvitele. Július 16-án az egyes birtoktagok kiosztásának rendjét határozta meg a küldöttség. Eszerint a kiosztás a házszámok rendjében történik. Az első házszámok tulajdonosai a tagbirtokokat a mezőváros távoli határában kapják meg, és a növekvő házszámok szerint közelednek majd a város felé. Szeptember 18-án létrejött a földesuraságok és a volt jobbágyok és zsellérek között az egyezség. Az eljárást a sárbogárdi szolgabírói hivatalban folytatták le, ahol megjelent a dunapentelei küldöttség. A község képviselői azonban nem vitték magukkal a korábban már elkészített meghatalmazási okmányt, de nem rendelkeztek ilyennel a lelkészek: a római katolikus plébános és a görögkeleti lelkész sem. Ugyancsak hiányzott a tagosítási eljárás alapját szolgáltató 1824. évi szeptember 29-én kelt elkülönítési egyezséglevél, melyet a megyei törvényszék még 1824. december 20-án jóváhagyásra a Helytartótanácshoz felterjesztett. A budai császári királyi úrbéri törvényszék 1859. július 9-én utasította a Fejér megyei császári és királyi úrbéri törvényszéket, hogy „Duna-Pentele mezőváros volt úrbéreseinek birtokállományát tagosítsák, és az erre vonatkozó egyezséget jóváhagyásra nekik küldjék meg." Az 1824. évi egyezséglevél a jobbágyság és a földesuraságok között a legelőelkülönítés tárgyában jött létre. Az 1826. október 26-án kelt egyezséglevél pedig a már