Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Farkas Gábor: Dunapentele története a kapitalizmus korában 1850 – 1950

Farkas Gábor: DUNAPENTELE TÖRTÉNETE A KAPITALIZMUS KORÁBAN 1850—1950 A tőkés fejlődés kezdetei Az 1848—1849. évi forradalom és nemzeti szabadságharc leverését követő két évtized Dunapentele életében mélyreható változásokat hozott. A 19. sz. első felében formálódó tőkés viszonyok kibontakozásának nem vetett már gátat a feudális függőség: a mezőváros úrbéres lakói „békés egyezséggel" végrehajtották az egykori jobbágy telkek elkülönítését. A földesuraktól megszabadult jobbágyság szabad paraszttá lett, az úrbéres zsellérség pedig — a mezővárosban kínálkozó lehetőségekkel élve, — az egyre gyarapodó kistőkés ipari és kereskedelmi vállalkozásokban, vagy a kapitalista útra tért mezőgazdasági üzemekben talált megélhetési lehetőséget. Ezek az adottságok Dunapentelén, — éppen annak mez

ővárosi státusánál fogva is —• kedvezőbbek voltak, mint a jobbágyfalvak esetében. Tiozzájárultak a tőkés viszonyok mérsékeltebb fejlődési lehetőségeihez azok a fejlemények, melyek még 1848 előtt zajlottak le Pentelén. Ismeretes, hogy a telkes jobbágyság 1824—1826 között a földesuraktól olyan engedményeket kapott, melyek a szabad paraszti fejlődés irányába hatottak, de nem múlt el nyom nélkül a Szórád Márton nevéhez fűződő zsellérmozgalom sem.

1 Ök azok, akik 1848—1849-es évek eseményeiben — a nemzeti ügyön túlmenően — társadalmi kérdést láttak, s mindenekelőtt helyzetük javulását várták a forradalom győzelme után. Dunapentelét az 1849 után újjászervezett közigazgatás a vármegye csákvári járásában hagyta. Egyébként 1777 óta ebben a járásban volt, csak a szolgabírói kerületek változtak; hol Hercegfalva, hol Rácalmás, majd pedig Sárbogárd volt a szolgabíró székhelye.

2 A szolgabírói kerületi székhely persze nem jelentette azt, hogy a szolgabíró ott is tartózkodott. Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a mezőváros bíráját, jegyzőjét, azután az elöljáróságnak egyes tagjait Velencére gyakran felrendelték, mert Meszlényi János szolgabíró itt lakott.

3 Dunapentele lakossága 1850-ben 2678 fő. 1863-ban 3235 és 1870-ben 3083 főt írtak össze/' A lakosok 80%-át (1863-ban) magyarok alkotják; német, szerb, szlovák nemzetiségűek asszimilációja ekkorra már előrehaladt. Fényes Elek munkájában magyar mezővárosnak minősítette Dunapentelét. A szerbnek nevezett délszláv elem egyre kisebb közösségben élt. 1850-ben 177 fő vallotta magát szerb nemzetiségűnek, akik nemzetiségi