Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

lésén minél előbb, mert bizony mondom, országszerte többen is vagyunk, kik e miatt ott is vakarjuk, hol nem viszket. 2.ik panasz. Nekünk szegényeknek az uraság rosz borát 10 krajcárért innunk kell, pedig ha Regale nem volna, 5 s 6 krajcáron ihatnánk a tiszta jó bort. Milly nagy jót tenne velünk a kegyes ministerium, hogy ha polgártársunk kérésére minél előbb örvendezve olvashatnánk a szent léleknek vigasztalólevelét. — Ugyanezen levelünkben megkérjük tisztelt polgártársat, hogy az itt feltett kérdésünkre szíveskedjék törvényesen felvilágosítást adni s felelni: A dunai molnároknak, ha malmok van, még ahoz karó is kell, mi a malmot tartsa a vízen. Ha ez is megvan, még a malmának semmi hasznát nem veheti, míg helye nincs: tehát hogy malmát vízre felállíthassa, kell neki 3 vagy 400 forinton helyet venni. A midőn ez is megvan, az uraságok helypénzt vesznek minden malomtól 40 forintot ezüstben. — Eddig ez így volt, de mivel ezen adónk nem contractus szerint volt intézve, hanem az urbariális adó módja sze:—jnt volt behozva: mi molnármesterek úgy gondoljuk, hogy többé nem vagyunk kötelesek malmainktól fizetni a volt uraságoknak, — hiszen miénk a malom, a karó és a hely? A víz pedig úgy is elfolyna, ha rajta malom nem volna is, tehát miért fizessünk? Második kérésünk, hogy szölleink többnyire contractus szerint 6-tod dézsmára vannak, erre nézve mit remélhetünk? A jó atya csak egyik gyermekét jutalmazta meg, vagy mi is remélhetünk jó atyáinkkal nyereményt? . . . Tisztelt Polgártárs! A legszükségesebbet majd kihagyánk, kik a haza veszélyes állását már több helyeken olvastuk. Tehát látjuk, hogy elég nagyobb szükség van arra, hogy a nemzet fegyverrel tudjon bánni. Bizony fájdalom, hogy tán országszerte kevés helyeken gyakoroltatik a fegyverforgatás, mert nincs ki parancsolja. Én is mint nyugdíjas lovas katona, milly nagy szerencsémnek tartanám, hogy ha itt nálunk a már összeírott 275 őrsereget fegyvergyakorlatba hozhatnám. De ha nincs a ki parancsolja, a mit Tisztelt Táncsics polgártárs utóbbi híradójában vélünk közlött, t. i. hogy fegyverre! fegyverre! hí bennünket, miért nem jön a mindeneket igazgató ministeriumtól kemény parancsolat, hogy az őrseregek fegyvergyakorlatra szoríttassanak? mert ha tovább hagyjuk, körmünkre ég a tapló".

185 A levelet Kosaras Péter, Hauzer József molnár, és Keller József kádármester írta alá. A levél szövege azonban azt a feltételezést is megengedi, hogy csak a levél második része való az aláíróktól: ugyanis Kosaras Péter nemes volt, a másik kettőnek pedig malma, illetve jól jövedelmező mestersége. A levélben lévő utalás azonban arra is enged következtetni, hogy a megfogalmazás Jovanovics Tódoré, a pentelei nemzeti őrség parancsnokáé. De ennél a feltételezésnél lényegesebb az a tény, hogy a Munkások Újságát olvasták Pentelén, hogy vállalkoztak levélírásra, s hogy a levélírók felsorolták — elsősorban — a falubeli zsellérség problémáit is. A pentelei viszonyokat a lapszerkesztő Táncsics Mihály is ismerhette, hiszen többször megfordult a faluban (1810 körül egy tavaszon Nagyvenyimen nyomtattak gabonát apjával, 1820 körül, mikor Kolontárról Izsákra ment tanítósegédnek, Pentelén kelt át a Dunán, 1825-ben Paksról