Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
Pentelén keresztül ment fel Pestre), 1833-ban Vácdukán az egyik pentelei földesúrnál, Rudnyánszky Zsigmondnál nevelősködött, s itteni tapasztalatai alapján írta meg a ,,Pazardi" c. munkáját. 181 ' Az 1848. évi jobbágyfelszabadító törvényekben nem volt szó a földesúri haszonvételekről, regálékról (bormérés, húsmérés, maiamtartás, halászat, vadászat stb.), ezek tehát továbbra is megmaradtak nemesi birtokjogokként. Az 1848 nyarán összehívott országgyűlésen többen nyújtottak be javaslatot (köztük Táncsics Mihály is) ezeknek a nemesi jogoknak a megszüntetésére, sőt „Dunapentele közönsége" is fordult közvetlenül a képviselőházhoz ,,a kisebb királyi haszonvételek, dunai malmokból fizetendő bér, s a szőlődézsmának eltörléséért". A képviselőház 1848. szeptember 14-i ülésén a kérést a petitionalis választmányhoz utasították. 18 ' A kérés elintézésére a képviselők által az ilyen ügyek megoldására benyújtott javaslatok tárgyalására azonban (a szőlődézsma kérdésének tárgyalásán kívül) nem került sor. A regale-jogok — fokozatos — megszüntetése csak az 1850-es években történt meg. 188 A malmosgazdák és a bormérők panaszai tehát hiábavalóak voltak, elismerésükre 1848-ban törvényes alap nem volt. A pentelei szőlőbirtokosok egyrésze nem várta meg a „panasz" elintézését. Július 20-án Lusztig Salamon, Bruck Ádám és József dunapentelei lakosok, akik a bormérés jogát a földesuraktól évi 1011 forintért bérelték, a megyei törvényszékhez fordultak amiatt, hogy ,,a szabadság színe alatt némely dunapentelei lakosok helységükben már régolta törvények ellenére minden jog nélkül a bormérést tetemes kárunkra megkezdvén, miről is panaszunk következtében járásbeli tisztviselő uraink által letiltattak ugyan: de azok parancsait megvetve, az engedelmességet makatsul megtagadva, sőtt példájukra már 11 törvényellenes bormérők támadtak fel". Kérték, hogy a törvényszék ,,a vakmerő s engedelmességet megtagadó dunapentelei lakosokat" a borméréstől mielőbb tiltsa el. A törvényszék július 21-én intézkedett: Podhorszky Napóleon szolgabírót utasította, hogy a „többszöri tilalom ellenére is bormérésben tapasztaltakat azonnal a megye fogházába behozassa, s a törvényellenes borméréstől a lakosokat átaljában letiltsa". 189 A jobbágyfelszabadító törvények nyomán bekövetkezett konkrét változásokra vonatkozólag írásos bizonyítékok nem maradtak fenn. A faluban még ma is ismernek — néhányan — egy népdalt, s az a hagyomány szerint 1848-ban keletkezett. 190 Éljen magyar, éljen magyar, mer bivát. Nem adunk már az uraknak sem robotot, sem dézsmát, Sem robotot, sem füstpénzt nem fizetünk, A magyarok istenére eszküszünk. Ez a népdal valóban keletkezhetett 1848-ban is, hiszen a dal utolsó sora alapján nyilvánvalónak látszik a Talpra magyar ismerete s hatása. De akár egykorúnak, akár későbbinek (s műköltészetnek) tekintjük ezt a dalt (vagy verset), fennmaradása és tartalma egyaránt bizonyíthatja az 1848-as jobbágyfelszabadító törvénynek a hatását (és hangulatát) a faluban. A robotot, a dézsmát, a füstpénzt valóban megszüntették az 1848-as törvények.
