Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

térképen (amely a lakott területet is ábrázolja) ez már megfigyelhető, s az 1880-ban készített igen részletes kataszteri térképpel bizonyítható is. Az új házak nagyrésze zsellérház: az Öreghegy és az Alsófok között, a Hegyekben, a Bánumban, a Duna mellett, a Temető utcában, az Aranyvölgyben, a Lebukban, a Pilkaközben épült ebben az időben sok új ház. (A Pilkaköz elnevezés a Lebuk és a köz sarkán lakó Németh György zsellér ,,pilka" ragadványnevéből származik. Ragadványnév egyébként — a sok azonos vezetéknév miatt már ekkor is — sok volt a faluban. Például 1848-ban és 1859-ben a Németh nevűeknél: Faragó, Csusza, Benkes, Fejős, Pilka és Buger, — a Tóth nevűeknél: Tehénke, Csabangó, Gyújtogató, Sarki, — a Horváth nevűeknél: Mátó, Vaszari, Börcsi, — a Szabó nevűeknél: Gelei, Kátli.) A pincesorok is a XIX. század első felében épültek ki: az Aranyvölgyben, a Bánumban és a Hegyekben. A Temető utcában, amelynek az elején — a Rácköz mellett — volt a rác temető, a végén pedig a katolikus temető (a mai öregtemető), ott voltak a szürüskertek, amelyeknek egy részére már akkor épülhetett néhány jobbágyház. A káposztáskertek a Lebukban, a patak mellett voltak. Errefelé volt az egyik „téglagyár" is (innen a „zsellér téglaház" dűlő-elnevezés), a másik pedig a Duna partján, a révház mellett (Csupity Iván szerint volt még egy harmadik is, ott ahol a mai műút elkanyarodik a sziget felé).

174 A lakosság számának növekedése, a jobbágyság egy részének jelentős anyagi gyarapodása, a falu forgalmának állandó emelkedése révén Pentele kiemelkedett a megye és a közvetlen környék nyomorúságban, elzártságban (és zárkózottságban) élő jobbágyfalvai közül, s ezért szinte természetesnek tűnik, hogy a falu 1833-ban mezőváros lett. A pentelei földesurak ugyanis látván, hogy „a pentelei adózóknak sorsa valóban a helybeli időszakos és heti vásárok által szembetűnő könnyebbítést nyerne . . .", 1830-ban kérték a megyét, hogy évente 4 országos és hetente 2 heti vásárt engedélyezzen.

1

'"

3 S mivel a szomszéd földesuraknak nem volt kifogásuk a pentelei vásárok és azok időpontja ellen,

1

'

0 a megye 1833. február 15-én Dunapentelét „a mezővárosok közé számíttatván" a 4 országos, (de csak) 1 heti vásár tartását engedélyezte.

1

" A falu (majd a mezőváros) vezetői a telkes jobbágyokból kerültek ki. A jobbágyság választásánál valójában azonban a földesurak akaratától függött, hogy ki lesz a falu (mezőváros) öregbírája, törvénybírája, perceptora (adószedője), ki lesz az árvaatya és kik lesznek az esküdtek (elöljárók). A községi választásokról feljegyzések nem maradtak fenn. A falu elöljáróinak különböző forrásokból származó névsorai alapján azonban megállapítható, hogy Pentelén az 1832—36. évi törvénycikkeknek az elöljáróság választására vonatkozó rendelkezései után nem volt szükség az addigi gyakorlattal ellenkező változtatásokra. A IX. törvénycikk 1. §-a szerint ugyanis az öregbírót és a törvénybírót a földesúr által kijelölt legalább három alkalmas egyén közül, de — általában az esküdtek közül — „minden a helységben vagy annak határában házat vagy fekvő javakat bíró és a választáson jelenlevő helybeli lakosnak egyenkint számítandó szavazatával", évenként (ősszel) kellett megválasztani. Ez eddig is így történt: ősszel, de csaknem mindig az egésztelkes, ritkábban a féltelkes jobbágyok közül. Ugyancsak évente kellett választani az esküdteket (meg is választották — nyilvánvalóan földesúri kívánságra — évente ugyanazokat, akik az előző évben is azok voltak) és a három kisbírót (ezeket földesúri kijelölés nélkül, s személyenként valóban változtak is évről