Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

jobbágyok malmai. Idejártak nemcsak a pentelei, hanem a környékbeli falvak jobbágyai őrletni, s idehozták a pentelei jobbágyok és a környékbeli falvak lakói, de az uradalmak is a gabonájukat eladni, mert itt kötöttek ki a gabonakereskedők hajói. Magyar és rác asszonyok mostak a Dunában, s a házakba abronyicán hordták a vizet a Dunáról. Lefelé a Ré-út (a mai Vasmű úttal párhuzamosan, a házak mögött) húzódott, s egy-két régi fa még ma is jelzi, hogy hol volt. Szintén ennek a mozgalmas életnek a bizonyítéka: reggel és este itt hajtották le és fel a falu legelőjére a jobbágyok állatait, s itt, ezen az úton bonyolódott le az a nagy forgalom, amely a pentelei révet oly fontossá tette. A révnél — melynek jogát sűrűn változó árendások bérelték a pentelei és a szentmártoni földesuraktól — a komp hordta át a Dunán az utasokat: a dunántúli és az alföldi vásárokra igyekvő jobbágyokat, a sűrűn helyüket váltogató pásztorokat, a vándorló mesterlegényeket, a szökött katonákat, a betyárokat és a nemes urakat. De nemcsak a Dunán és a Ré-úton volt nagy forgalom, hanem a falun keresztülvezető országúton is. Jártak erre katonák, meglehetősen sűrűn: Pentele igen nagy transennális hely volt, hol a pécsi, eszéki, péterváradi transennák (katonai átvonulások) csoportosan mentek. Sok nyomorúságuk volt az ilyen átvonulások alkalmával a penteleieknek. Például 1810. március 8-án jelentette Jankovich József főszolgabíró és Korher János esküdt a megyei kisgyűlésnek, hogy ,,a' midőn a' múlt Januarius hónapnak 4-ik és 5-ik napjain nevezett (a Szent Vincent német lovas) Regement két tsapatban Duna-Pentelén keresztül ment volna, 40 egész szekereket és 4 forspontos lovakat kivánt a' helységtől, de nem várva azt, hogy azokat az Birák kiállíttassák, maguk a' katonák hajtották azokat erőszakosan öszve, azonban még is tsak 12 szekeret és a' 4 lovat fizették ki, a' többieket minden fizetés vagy quiétantia nélkül küldöttek vissza Feldvárrul. Az házigazdáikkal napjában többször főzettek, de a' hus árát kevesen adták meg, sött gazdájokat szidalmazták s némellek mégis verték. Lovaik számára IV2 portio szénát (melly mivel esős időben hozatódott Lókból, nedves volt), IV2 portio zabot kívántak, mellyett lovaik számára is vizet az Istállóba vinni, kik ha azt megtenni nem akarták, megverték. A második csapatból egy egész escadron az néki adott kenyeret nem quiétálta, akkor mondván tsak meg, hogy ő nekik kenyér portio nem járul, midőn azt már a legénység megette, mellyrül az quietantiát midőn az Birák s Nótárius tovább is sürgetnék, őket csúnyául össze szidták s káromlolták s veréssel fenyegették."

171 De jártak erre évente toborzó katonák, s akire a sor rákerült, vagy aki a község elöljáróinak nem tetszett, azt hosszú évekre elvitték katonának. Például Kotsis János negyedtelkes jobbágy összeveszett a vejével, Nagy Jánossal: szólt az elöljárónak, hogy szabadítsák meg tőle. Azok elvitették katonának.

1

'

2 S katonának mindig a szegényebbeket vitték: 1828-ban 12 kiszolgált katonát (miles emeritus) írtak össze a faluban, s ezeknek a fele zsellér, a másik fele lakó volt. 1848-ban a würthenbergi huszárokkal is jött haza pentelei.

173 A falu települési képe is megváltozott a XVIII. századi állapothoz képest. De a települési kép megváltozása nemcsak annak az eredménye, hogy a régi roskadt házak helyére (jobbágy és zsellér telkeken) új házakat építettek, hanem a települési terület kiterjedésének is. 1784—1850-ig Pentelén a házak száma csaknem megkétszereződött. Az 1820-as években készült ,,tájkép" ezt a gyarapodást nem szemlélteti, de az 1826-ból való