Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)
Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849
dalom levélért". A járásbeli szolgabíró tanácsára azonban akkor, „tekintve a külön céh nehézségét" folyamodásuktól elálltak, s továbbra is a sármelléki céh-hez csatoltnak tekintették magukat. 100 1846-ban azonban a takács, az asztalos és a kádármesterek ismét megkísérelték a céh-alapítást, „mind egy céhbe egyesülni'' kívántak. A megye megvizsgálta, hogy elegendő keresetük van-e, szükséges számmal vannak-e, járatosok-e mesterségükben, van-e vagyonuk, s megállapította, hogy képesek önálló céhet alapítani, s ez ellen az uradalomnak sem volt kifogása. 101 Ehhez a céh-hez aztán a többi mesteremberek nagyrésze is csatlakozott: 1856-ban vörös selyem templomi zászlót készíttetett az „egyesült takács, ács, kádár, szabó stb. céh". 102 A pentelei molnárok pontos számát a XIX. század első feléből nem ismerjük. Az 1828. évi összeírás szerint 28 malomtulajdonos volt a faluban, akik I4V2 malmot bírtak. A malmok száma a következő évi összeírásokban azonban igen változó: Nyilvánvaló, hogy az összeírásokban évről évre csak a pentelei adózók által bírt malmok számát jegyezték fel (mint adóalapot), s a malmuk száma több lehetett az összeírásokban szereplőknél. Malmokat azonban nemcsak molnármesterek bírtak: 1828-ban két egésztelkes jobbágynál is (Tóth János és Tóth Mihály) megjegyezték, hogy van J / 2 —V2 malmuk. Az 1828-as összeírásban 26 malomtulajdonos zsellért és lakót írtak össze, ezeknek többségéről feltételezhető, hogy molnármester volt. A malmok azonban — a szőlőkhöz hasonlóan — szabad adásvétel tárgyát képezték, s Pentelén azok a dunai malmok elég sűrűn és nagyszámban cseréltek gazdát. Az 1828-ban összeírt malomtulajdonosok közül az 1846. évi adóösszeírásban csak 4-gyel találkozunk (Murger János, Kleinheiser József, Rehus Mihály, Hauzer Ferenc), a többi 17 malomtulajdonos korábban nem szerepelt (Rúzsa Mihály, Král Mihály, Czékli Károly, Czékli Ferenc, Gyömrei István, Móczik József, Murger István, Hauzer Ferenc, Nagy György, Kovács János, Peltzmayer József, Hoffmann Ádám, Prindli Lőrinc, Makacsek István, Schwartz Ignác, Schmidt József, Plech Péter). A malmok a mai töltéstől délre, kb. a mai szalki sziget déli csúcsáig helyezkedtek el (akkor a mai Kisduna volt a fő — hajózható — ága a Dunának). 104 Tavasszal a jég elvonulása után nagy munka volt a malmok „bekötése". 1819. március 4-én egy ilyen alkalommal súlyos szerencsétlenség is történt. 20 pentelei lakos a Dunába fulladt. Tóth Mihály és Tóth János sessiós és malomgazdák be akarván kötni malmaikat, „midőn Tóth Jánoséhoz készültek volna, 30 férfi (köztük 4 molnár) 2 dereglyére felültek, az elsőbe egy Fazekas Márton nevű Molnár legény, beeveztek a Duna közepén lévő malomkaróhoz, megakasztották dereglyéjüket azon láncban, mely a karóhoz tartozott, s várták, hogy a másik dereglyén maradt 4 ember (3 molnár és a malomtulajdonos fia, Tóth János) a kötelet, mellyel a malmot behúzni fogják, magukkal beviszik. De ezek rosszul számítván ki a beevezést, feljebb értek a másik dereglyénél, neki mentek a láncnak, a dereglyét a víz alá rántotta, s az első dereglye a máso1833 1834 1839 1840 18V4 19l/ 4 20 21 1842 1843 1845 1846 16V, 20 1 / 4 15*/* 13V 4
