Fejér Megyei Történeti Évkönyv 9. (Székesfehérvár, 1975)

Nagy Lajos: Dunapentele története 1526 – 1849

1 l

1

/, telkes 1 1 24 1 „ 19 22 10 % „ 7 51/2 2 5

/s „ 1 V2 51 4

/s „ 45 38 3 3

/

8 „ 3 41/2 66 2

/s „ 52 37V9 1 Vs „ 1 1 180 zsellér 105 74 82 lakó 24 17 258 201 A pentelei szőlőhegyen (Öreghegy, Táborállás) lévő szőlők 45,1%-át tehát a falu földnéküli lakossága birta 1828-ban: az inquilinusok (zsellérek) 36,7%-ot, a lakók 8,4%-ot, a féltelken aluli jobbágyok pedig 21,4%ot. Tehát a szőlők %-a (66,5%) ekkor a falu szegényebb lakosságának a tulajdonában volt. S ez igen jelentős változás az 55 évvel korábbi helyzethez képest. 1773-ban ugyanis a szőlőterületnek 3,5%-a volt a zsellérek és a lakók, 14,1%-a a féltelken aluli jobbágyok kezén (összesen 17,6%). 1828-ban a zsellérek és a lakók között írták össze a mesterembereket, a malomtulajdonosokat (molnárokat) és a kereskedőket is. A mesteremberek száma ekkor a következő volt: takács (textor) kovács (faber ferrarius) csizmadia (cothurnarius) szabó (sartor) kerékgyártó (rotarius) mészáros (lanio) lakatos (serarius) szűcs (pellio) fazekas (figulus) kádár (victor) asztalos (arcularius) Az összeírás szerint azonban a mesteremberek között csak három olyan akadt (egy kovács, a fazekas és a kádár), aki egész éven át folytatta mesterségét, a többi csak az év felében (két kovács, a két szabó, két csizmadia, a kerékgyártó, a lakatos és az asztalos), vagy csak a negyedrészében. Segéddel (egy-eggyel) csak két takács dolgozott. Szőlője a mesterek közül 15-nek volt, összesen 9V2 kapás. Ezeknek a mesterembereknek Pentelén a XIX. század első felében 1846-ig önálló céhük nem volt. Csak a takácsok — nyilvánvalóan — filialis céhéről maradtak fenn feljegyzések. 1821-ben a dunapentelei takács-céh elöljárói (Pivonka János céhmester, Szegedi Mihály atyamester) Szeder Antal és a többi egybegyűlt takácsok a megyéhez fordultak az előző évi árszabás módosítása végett, mert azóta a gabona ára két anynyira emelkedett.

159 Dunapentelei takács céh-ként jelölték meg magukat, de ha ez már akkor önálló céh, akkor nem kellett volna 1840-ben a pentelei takács és asztalos mestereknek (Tóth István, Tóth János, Szegedi Mihály, Patai János stb.) a Helytartótanácshoz fordulniok „céhbeli szaba16 4 5 2 l 1 1 1 1 1 1 M