Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

ao Pichler I. XXXVII. 2. 176. »i Weiszler 110 skk. 22 Bónis 1972, 14 skk. 23 Weiszler 37. Das Fragewesen. 46. Holung und Wandel. L. 92. jegyz. 24 Weiszler 34 skk, 76 „a vorsprecherek a köz hasznára vannak, hogy az egyszerű emberek közt a jogot szolgálják, hogy a fel- és alperest a kártól megóvják, amitől nélkülük nem maradnának mentek, ... a vorsprecherek a jog harcos lovagjai, amint hadban a lovag kardjával óvja és kiharcolja a köz javát, úgy a szószóló értelmével a jogot." Id.: Das sachsisahe Weichbildrecht mit Glosse, Tübingen, 1837. 85 Weiszler 30: „soll ohne erhebliche Ursachen kein Doktor der Rechten, noch anderer fremder Redner (Orator?) zugelassen werden, weil dadurch die Bürger nur in Iange „Rechtsfirungen gelaidet" werden, „inmassen solches von altershero alsó gebreichig gewest". Idézve Osterreichische Weistümer VI. 194 Weistum von Weiz in Steiermark. (Komoly ok nélkül jogi doktort vagy idegen szónokot ne engedjenek fellépni, mert ezzel a polgárokat csak hosszú jogi fejtegetésekbe bonyolítják, amint az régen szokásos volt.) 28 Weiszler 121—159. Reichskammergericht. 2' Weiszler 172—178: „Apud nos nulla inter advocatos et procuratores differentia" Breslau. 28 Weiszler 162 skk. Weitere Schicksale des Vorsprechertums. 29 Kumorowitz, Bónis, Elemek 3. § Szokásjog. 30 Nagy VR. 31 Aranybulla 9. §. Az országbíró otthonából nem küldhet pristaldust (tehát lehetősége lenne rá, csak joga nincs, a küldött nem eleve pristaldus, csak akkor, ha ilyen jogkört nyer). 32 VR No. 69 (295), No. 128 (277). 33 VR 97 (323) adversarii obiicierunt ei vitium falsitatis dicentes ipsum falsum esse pristaldum... (Az ellenfelek hamisság vádját emelték ellene, azt állítva, hogy csaló pristaldus). 3* Kálmán I. 28, 29, 30. §. 35 Králik. 38 Hajnik (154 skk) szerint a pristaldusok működését azért szüntették meg, mert megvesztegethetőek voltak. Helyükbe a királyi emberek léptek. Degré lektori véleményében utal rá, a procurator és nótárius nem a pristaldus utódai, az írásbeliség elterjedése során kaptak szerepet. Nevük az egyházi jogon keresztül római jogból származik. Azonban a pristaldus egy primitívebb eljárásban nemcsak olyan teendőket végez, mint a későbbi királyi ember. Tevékenységében a felek érdekében végzett mozzanatok, illetve a bíró segédtevékenységének mozzanatai is fellelhetők kezdeti fokon, tehát részben a későbbi procurator, illetve nótárius lépnek helyébe. 3' Weiszler 17 skk. „legum magistri et iudices, qui pro partibus certarent" id. Monumenta Germaniae Historica Scriptores XV. 1. 489. a Fleuryi és St. Denisi kolostorok peréből, IX, sz. — Uo. „neque iudices meos habeo neque advocatum" a Farfai kolostor apátjának perhalasztó kifogása 998-ban, id. Bethman—Hollweg: Handbuch des Zivilprozesses V. 440. (Ez egyébként az a per, amelyben az egyházi személyeknek választást engednek a római és lombard jog szerint való pereskedésben, ami megkérdőjelezi, hogy mennyiben élt az Egyház a római joggal." A perben kirendelt képviselő Hubertus dativus iudex et advocatus monasterii. Itt a iudex nyilván a jogi képzettséget, az advocatus a perbe vonás módját jelzi — meghívott —, ami mutatja az ingadozó terminológiát még a korán fejlődő egyházi per jogban is.) — V. ö. még VR 97 (323): iudex serié talius causae dominó suo Micae comiti recitata et auctoritate ipsius firmiore accepta... homines sententia condemnavit... (a iudex az ügy egészéről jelentést téve urának, az ispánnak — akié a bírói hatalom — az ő tekintélyével megerősítve mondja ki a marasztaló ítéletet). — A iudex fogalom itáliai kialakulására lásd Fried 24 skk: „Dabei ist allerdings zu beachten, dass sich unter den Prozessbeistánden (kiemelés tőlem) der streitenden Partéién auch „iudices" befinden konnten, die somit trotz veránderter Funktion auch weiterhin 86