Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

ban többé-kevésbé hasztalanul törekedtek, a szocialista igazságszolgáltatási rendszer része, a közérdek megóvására, a tárgyi igazság érvényesítésére törekszik, s ezzel semmi esetre sem kerülhet szembe. Minthogy a helyesen felfogott egyéni és jól értelmezett társadalmi érdek között a szocialista rendszerben nincs ellentét, de semmiképp sem lehet kibékíthetetlen ellentét, a szocialista ügyvéd feladata épp ennek az összhangnak az egyes esetben való megteremtése, a látszólagos ellentétek feloldása, és megfelelő szintézisbe hozása. A római ügyvédről szólva beszéltünk arról, hogy azért tudott magas szintű jogi munkát végezni, mert a jogrendszer nem takart osztályellentétet, nem leplezett társadalmi ellentmondást. A szocialista társadalomban a kizsákmányolt osztály jogtárgyként sem létezik, itt tehát az ügyvédi munka még inkább a megrajzolt eszményi állapot felé tarthat. Ez a lehetőség adja meg az ügyvédi munkának a jogtudatformáló, jogpropagáló jellegét. Az ügyvéd, mint a jogkereső közönséggel legközelebbről és legbizalmasabban érintkező szocialista jogász, sokat tehet, és köteles is minden lehetőt megtenni a fejlődés mögött elmaradó társadalmi tudat formálása terén. A szovjet jogászok ismeretterjesztő előadásai, a társadalmi jogi segítséget nyújtó lengyel irodák, a Magyarországon széles körben kibontakozott ügyeleti rendszer és különböző szervezett tanácsadások mind azt a célt szolgálják, hogy az ügyvédség a többi szocialista jogszolgáltató szervvel karöltve a szocialista jog nevelő funkcióját segítsen megvalósítani. Ha az ügyvédség ezt a szerepét felismeri, átéli, megvalósítja, akkor a szocialista igazságszolgáltatás szükséges részeként beleépül a szocialista társadalom szervezetébe, és ott a szakértelmének és munkájának megfelelő anyagi és erkölcsi megbecsülésben lesz része.209 Mielőtt a szocializmus felé haladó magyar ügyvédség útjának legutóbbi szakaszát végigkísérnők, vessünk még egy pillantást nyugatra is, ahol a tőkés társadalom szabad ügyvédsége továbbra is létezik. Példaként az NSZK viszonyait tekintsük át.210 A Német Szövetségi Köztársaságban ma 25 000 ügyvéd él. Vannak köztük sztárok, egészen kimagasló forgalmat lebonyolító szakemberek, de 1965-ben egynegyedrészük évi 12 000 DM alatti összeg után adózott, tehát kevesebb után, mint egy gépírónő jövedelme, és túlnyomórészt kirendelt védelmek ellátásából élt. Az NSZK ügyvédi rendtartása előírja: 1. § Az ügyvéd az igazságszolgáltatás független szerve. 2. §. Az ügyvéd szabad, nem iparszerű hivatást gyakorol. A törvény indokolása még hozzáteszi ehhez, hogy az ügyvéd ne engedje magát nyereségvágytól irányítani, hanem fő szempontja az igazság megvalósítása legyen. Az NSZK irodalma is elismeri ezzel szemben, hogy az ügyvéd a honoráriumból él, és akkor, addig független, ha és ameddig sok fizetőképes kliense van. „Sokat adnak az államtól való függetlenségükre, de nem szívesen beszélnek a piaci helyzettől való sokkal megalázóbb függésükről." Ez a függés veszélyezteti az ügyvédség alapelvét, amelyre pedig esküt tett, a szegény és gazdag törvény előtti egyenlőségét. Német ügyvéd ismerte el: náluk a kirendelt védelem az igazságtalanság elpalástolása. A német polgárok 40%-a közvéleménykuta68