Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

előtti ügyvédség ebben a vonatkozásban nem lett hűtlen elődei hagyományaihoz. Ennek ellenére természetesnek mondhatjuk, hogy az ügyvédség többsége financiális érdekei miatt is a tőkésekhez, nagybirtokosokhoz és a polgári réteghez kapcsolódott, és azoknak a politikai érdekeit is képviselte, legfeljebb a sok problémával találkozó és ezért mélyebbre látó állam- és jogtudományban jártas ember reformigényeivel. A fehérvári ügyvédség sorából kerültek ki az első magyar proletárdiktatúra helyi vezető egyéniségei, Steiner Jákó és Katona Nándor. Steiner Jákó a tanácsok országos gyűlésének is tagja volt, szocializálása politikai megbízott. Mindketten tagjai voltak az első direktóriumnak, amelyben Steiner Jákó a gazdasági ügyeket, Katona Nándor pedig az igazságügyet intézte. A Fejér megyei Levéltárnak e korról szóló publikációi munkásságukat részletesen kiértékelték. Ha nem is tudtak polgári származásuktól és műveltségüktől teljesen elszakadni, mindketten következetes és lelkes harcosai voltak az új rendnek. Nem véletlen, hogy az ellenforradalom után a felelősségre vonások során „a" Tanácsköztársaság ideje alatt történtekért elsősorban Steiner Jákóra haragudtak" és őt tették felelőssé, mint a polgári rend legveszedelmesebb ellenségét. Először börtönbe is került, majd óvadék ellenében szabadlábra helyezték és sikerült kijutnia Bécsbe. Katona Nándor Angliába emigrált, és ott élt egészen a második világháború végéig, innét üdvözölte 1946-ban a népi demokratikus Magyarország megszületését.181 Az első világháború a magyar ügyvédségtől is jelentős véráldozatot követelt. Emellett a nem kellően megalapozott anyagi helyzetben lévő, a szabad pálya veszélyeinek kitett ügyvédséget fokozottan sújtotta a drágulás, a gazdasági pangás, a katonai szolgálat okozta keresetnélküliség. Az ügyvédi pénzeszközök, az országos ügyvédi gyám- és nyugdíjpénztár tőkéjének döntő része hadikölcsönbe nyert befektetést, és így elértéktelenedett a háborút követő infláció során. Talán még fokozottabb gondot jelentett az első világháború után a magyar ügyvédség számára, hogy a megváltozott országhatárok közé éppen a jogi pályán működő értelmiségből nagy tömegek vándoroltak az utódállamokból. A tisztviselői és bírói kar nem tudott ezeknek elhelyezkedést biztosítani, és ezért közülük sokan olyanok is a szabad tevékenységet lehetővé tevő ügyvédi pálya felé fordultak, akik azelőtt nem ezen a pályán működtek.182 A háború sújtotta ország viszont még a régi területén működő ügyvédségnek sem tudott á háborút követő gazdasági válság időszakában megközelítően sem megfelelő anyagi létfeltételeket biztosítani.183 Ügyvédi körökben hamarosan átlátták ennek a létszámnövekedésnek veszélyét. Több helyről felvetődött az ügyvédi létszám igazgatási úton történő megszabásának szükségessége. Hangoztatták, hogy a különböző melléktevékenységeknek az ügyvédi pályával való összeférhetetlenségét szigorúbban kellene körvonalazni. Kérték, hogy a pártfogó ügyvédi tevékenység állami támogatását a kormányzat valósítsa meg. A hadikölcsön által megtizedelt ügyvédi nyugdíjalap kiegészítésére ugyancsak költségvetési támogatást sürgettek. A megoldások azonban várattak magukra, és így a háborút követő másfél 56