Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

Míg tehát egyfelől az ügyvédi karból a régi hagyományoknak megfelelően a magyar jogalkotás, jogalkalmazás és állami élet számos neves egyénisége emelkedett ki, akadémikusok, egyetemi tanárok, jogi írók, miniszterek, másfelől jelentős számú gyengébb keresetű ügyvéd kénytelen volt megélhetése érdekében akármilyen ügyet elvállalni, s ezek akár a legalacsonyabb rendű írnoki, végrehajtói teendőket is ellátták. Hiába volt az ügyvédi kar elméleti munkássága, törvényjavaslatokhoz adott észrevételei, a jogrendszer hiányosságainak kiküszöbölésére tett javaslatai révén számottevő tényező a magyar polgári jogrendszer kialakításánál, ha a kijárással, közvetítéssel, vagy alaptalan igények pénzhajhász módon való érvényesítésével foglalkozó ügyvédek a kar tekintélyét a társadalom előtt erősen lerontották. Az ügyvédi kamarák sokat tettek azért, hogy a negatív jelenségek ne hatalmasodjanak el és hogy az ügyvédség társadalmi megbecsülését a kar minden tagja igyekezzék biztosítani. Megfogalmazódott az az igény, hogy az ügyvédnek éppúgy, mint a bírónak erkölcsi szempontból is szüksége van megfelelő anyagi függetlenségre. Ezen túlmenően azonban a magyar ügyvédség fegyelmi bíráskodása során aprólékosan kidolgozta etikájának gyakorlatát. Elvi éllel mondotta ki többször is, hogy az ügyvéd fegyelmi felelősség terhe alatt köteles lelkiismeretesen, gondosan és szakszerűen működni. Fegyelmi vétség miatt marasztalták el azt az ügyvédet, aki ügyfelét nem kellő gondossággal hallgatta meg, és az információ felvétele során felületesen járt el, aki a költségeket szükség nélkül szaporította, aki ügyvédjelöltjének fogalmazványát nem elég alaposan vizsgálta felül. A teljes odaadással történő munkát a fegyelmi gyakorlat ingyenes ténykedés esetén is megkövetelte. Kimondták, hogy az ügyvéd nemcsak ügyfele nevében, de saját nevében sem indíthat alaptalan pereket, mert tőle kartársai és a jogrend joggal elvárhatják, hogy az egyéb jogkereső közönségnél magasabb erkölcsi szintre helyezkedjék. Ügyvédhez méltatlannak tartották a botrányos ügyfélkeresést, egyes foglalkozásokat, így az italmérést; fegyelmileg büntették azt az ügyvédet, aki 5 koronás tartozás behajtására vállalkozott.171 A fegyelmi gyakorlat ügyelt arra, hogy a bíróság felügyelete alól kikerült ügyvédség a bírói karnak mindenkor adja meg az állam igazságszolgáltatásával szembeni kötelező tiszteletet és megbecsülést. Számos esetben fegyelmi eljárást indítottak azért, mert az ügyvéd bírói döntést vagy bírákat nem kellő hangnemben említett. A székesfehérvári ügyvédi kamara 1914-ben Kováts János ügyvédet (III. 4. 95.), aki egy fellebbezés során az I. fokú bírói ítéletet éles kifejezésekkel támadta, fegyelmi büntetéssel sújtotta, annak ellenére, hogy a fellebbezési bíróság a támadott ítéletet hatályon kívül helyezte, tehát osztotta az ügyvéd jogi álláspontját.172 Nem maradtak távol 'természetesen az ügyvédek a kor politikai mozgalmaitól sem. A korabeli sajtó egyre-másra beszámolt az ügyvédek szerepéről a különböző, kormány- és ellenzéki pártok vezetőségében, választási hadjáratokban, társadalmi megmozdulásokban. Fejér megye és Székesfehérvár sem volt ebben kivétel. A sajtó hasábjain gyakran szerepeltek azok az ügyvédek, akik a politikai pár53