Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Életrajzok - Farkas Gábor: Steiner Jákó

te. Igaz, hogy a központból kért előadók sem érkeztek meg Székesfehérvárra, de egyelőre, míg a viszonyok nem tisztázódnak, a fehérvári szakszervezeteknek nem kell előadókat küldeni — írja. A pártvezetőség ugyanis elhatározta, hogy Steiner Jákót kéri fel a rendőrség elutasító végzésének megfellebbezésére. Klein Károly szerint Steiner Jákó ezt a feladatot vállalta, sőt kijelentette, hogy egyben ki is fogja oktatni a rendőrkapitányt. Ez azonban nem rendeződött a pártvezetőség óhaja szerint, sőt Steiner Jákó az elutasító végzést sem kapta vissza. így a párt titkára azt a Népszavának nem tudta megküldeni. Ebben az időben a párt központi lapja közölte azokat a hatósági rendelkezéseket is, amelyek betiltották a munkásgyűléseket. Ezzel az ügynek az ország elé való tárásával néha eredményt lehetett elérni. A Népszava több fehérvári embernek járt, és 1911. január végén, február elején a politikai oktatásnak számítandó képzés megindult. (1911. január 29-i pártvezetőségi ülésen elhatározták, hogy február 12-én nagygyűlést tartanak a városban.' Erre előadónak Vantus Károlyt hívták Budapestről. A népgyűlés megtartására az engedély kérését Czák Ignácra bízták.) Február végére a téli oktatás lezárult, amelynek látogatottsága jelezte a mozgalom lassú kibontakozását. Ez időben a szabómunkások is szervezkedésbe fogtak, hogy egységüket helyreállítsák. Klein Károly január elején 3000 darab pártbélyeget kért a központtól. Szerinte a pártbélyegeket most már rendszeresen vásárolják, sőt az előző évi elmaradásokat is most pótolták.9 Klein Károly mellett a mozgalom szervezésében különösen Cservenka Miklós (Székesfehérvár, Gyömölcs u. 24. sz.) tűnt ki, de Pap József, Czák Ignác, Molnár Károly, Kövesdi Miksa, Martin Sándor, Bihari Sándor, Rudas Sándor, Pethő János munkások is segítették. A pártközpont ritkán adott előadót. Arra hivatkoztak, hogy igen sok népgyűlést tartanak szerte az országban, s az előadókat olyan helyekre kell küldeniük, ahol helyben a népgyűlés tartására nem lehet megfelelő embert biztosítani. 1911. november 12-én a népgyűlést a központ Klein Károlyra és Cservenka Miklósra bízta. A másik felszólaló pedig Steiner Jákó lett volna. A népgyűlést azonban nem lehetett megtartani, mert Cservenka és Klein az előadást nem vállalták el, Steiner Jákó pedig hirtelen elutazott Székesfehérvárról. A hatósági nyomás mellett a szociáldemokratáknak a városban egy kispolgári tömeggel is számolniok kellett. Ezeket a keresztényszocialisták szervezték meg, és székesfehérvári Keresztényszocialista MunkásEgyesület néven alakították ki programjukat. Ezt a kispolgári tömeget igen nehéz volt meghódítania a szociáldemokratáknak. Többségük kisbirtokos vagy földműves, napszámos; vezetésük pedig a katolikus egyház kezében volt. A polgári pártok ezt a tömeget vezetőiken keresztül állandóan mozgósították, és fel tudták őket használni politikai akcióikra. 1913-ban a választójog kérdése napirendre került. Ebben a szociáldamokratáknak Székesfehérvárott is kiemelkedő szerepük lett. A választójogi küzdelem egyik élharcosa Steiner Jákó, aki a helyi viszonyokról is leleplező cikkeket közölt a Népszavában. A városi hatóság ezért egy időre meg is vonta az újságtól a kolportázs jogát.10 Steiner Jákó ebben az időben folytatja sikeres politikai küzdelmét 389