Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)
Közlemények - Balázs László: Adalékok Fejér megye községeinek török hódoltság kori pecsétjéhez
rul Károly János munkájához, — 1896-ban azt írja határozottsággal és pontossággal: „A falu régi pecsétje megvan. Nemes Acsa falu, évszám 1616, vagy 1676 rajta."1 Mi lehetett ennek a két: Réső—Ensel— Pesty, illetve Biczó Pál közötti ellentmondó állításnak az alapja és oka? Valószínűleg az, hogy Vértesacsán egy nagy történeti átalakulás után — amelynek során a régi nemes, magyar és református falu 1765-re, s utána mindinkább jobbágy, német és katolikus lett —, a község régebbi lakói, akik magukat a régi falu képviselőinek tartották, a helység régi pecsétjét nem adták át a „német" vezetőségnek, hanem megtartották maguknak. A XVI—XVII. századi református magyar falvaknak nem volt külön egyházi és világi szervezete. Az egyház gondnoka (curatora) egyszersmind a község törvénybírája is volt, aki több faluban ezért a két tisztségéért, — mint 1775-ben Tabajdon is,5 évenként egy pár csizmát kapott. Amikor Ácsán a reformátusoktól elvették a templomot, és a vallásgyakorlatot is megtiltották, a református egyház klenodiumait, kegytárgyait a falu és az egyház egyik tekintélyes tagja, Bokor János vette magához.6 Minden valószínűség szerint a falu régi pecsétje is hozzákerült. Az ácsai református egyház újjáéledése után (1805) azonban már nem a községházára, hanem a parókiára került. A hagyomány életben tartása mellett már semmi jogi szerepe nem volt. A falu már nem volt nemes, időközben már másik pecsétje is lett, amint azt az 1860-as híradásból tudjuk. A régi pecsétről a falu német vezetősége úgy tudta, hogy az „akkori ref. lelkész által elveszett," — azaz nem hozták tudomására a községi elöljáróságnak a pecsét meglétét. 1896-ban már más volt a helyzet. Biczó Pál, aki maga is lelkész volt, és az ácsai református egyház történetét kutatta, már láthatta, s pontosan le is írhatta a pecsétet, amelyet már nem kellett titkolni. A történet egyik utolsó érdekes részlete az, hogy 1973-ban, — amikor a lelkészlak udvarán a vízvezeték készült, — e sorok írójának a lapátja alatt megcsörrent valami sárral borított fémdarab, s gondos tisztogatás után előkerült a falu régi „ezüst" pecsétnyomója. Valójában csak annak kis alsó része, a pecsét negatív domborzata. A dátum pontosan kivehető rajta: 1676. A község lakói akkor készítették, amikor a falu nemes jellegét a pálosok vitatták, s a falut a maguk jobbágy birtokának tartották. A község nemességének bizonyítására, s irataik megerősítésére használták, amint ez egy 1701. évi szőlőföld adásvételi szerződésében is megtalálható, ahol azonban a pecsét felirata nehezen olvasható ki.7 — A pecsétnyomó pontos negatív felirata ez: Nemes Acsa Falv pecséti — 1676. Közepét ekevas és egy kéve búzakalász díszíti. A pecsétnyomó napvilágra kerülésével újból eloszlik a falu hagyományából egy ál-mithosz az „aranylábú" nemes Ácsáról. A pecséten ugyanis ez nincs rajta. Miért nevezték a falut mégis arany lábúnak? Gazdagsága, szép fekvése miatt? Nem tudjuk, valamint azt sem, hogy a pecsétnyomó mikor került a földbe. Lehet, hogy a parókia 1862— 63. évi építése alkalmával kallódhatott el, akkor épült az új, a jelenlegi lelkészlakás? Ily módon igazat írtak a község elöljárói, de miért írták 1863nban mégis a református lelkészről, hogy az „akkori"? Azt akarták mondani, hogy a jelenlegi? Kérdés, Biczó Pál, mint írhatta 1896-ban, hogy a falu régi pecsétnyomója megvan, s hogyan írhatta 371