Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Közlemények - Bácskai Vera: Fehérvár fejlődése a XVIII. században és a XIX. század elején

ték meg. A kézművesek fluktuációja pedig, bármily nagyarányúnak tűnt önmagában, kisebb volt mint Pesten vagy Győrött.13 Fehérvár kézműiparának fejlettségét mutatja az is, hogy a kézművesek abszolút számát tekintve a népességszáma alapján 1720-ban a szabad királyi városok között a 14. helyen álló Fehérvár ekkor a 11., 1777-ben és 1828-ban pedig a 8. helyen állt; az iparosok számának növekedését tekintve pedig 1777-ben a 7., 1828-ban az 5. helyen, azaz mindig valamelyest megelőzve a rangsorban a népességszáma alapján elfoglalt helyét. Az iparosoknak az össznépességhez viszonyított arányát tekintve viszont mindig valamelyest hátrább állott, amenynyiben 1720-ban a 13., 1777-ben (Budát és Debrecent megelőzve) szintén a 13., 1828-ban pdig (Pozsonyt és Pestet megelőzve) a 14. helyre került. A hagyományos nyugat-európai, középkori városfejlődést véve alapul, történetírásunk hajlamos arra, hogy a magyar városfejlődés minden szakaszában (a kapitalista gyáripar kialakulásáig) a városiasság mércéjének a kézművesek arányát tekintse. Ügy véljük, hogy Magyarországon, ahol a külkereskedelem struktúrájából következően az országos piac, a kivitel legkeresettebb cikkei a mezőgazdasági termékek voltak, ez a kritérium sem a középkorban, sem a XVIII—XIX. században nem lehet kizárólagos, alapvető. Városaink fejlődésében a külkereskedelem, a gabonával, borral és egyéb nyerstermékekkel és állatokkal folytatott kereskedelem játszott döntő szerepet, illetve ezek árutermelése sokkal fontosabb tényező volt. Ezt bizonyítja az is, hogy a legnagyobb város, Pest fejlődésében is központi piachelyzete játszott döntő szerepet, s az is, hogy leggyorsabban növekvő városaink — Szabadka, Zombor, Űjvidék, Szeged is inkább a mezővárosi, agrártípusú, mint a fejlett kézműipari városok csoportjába tartoztak. összefüggést keresve a városok népességszáma, illetve a népességszám növekedése és az iparosok arányszáma között, a XVIII. század végére —0,4 korrelációs együtthatót kapunk, amely laza, negatív összefüggésre utal. 1828-ban az együttható értéke —0,7; ekkor a korreláció már hangsúlyozottabb, s a negatív előjel megintcsak azt bizonyítja, hogy a két tényező között ellentétes összefüggés van. Azaz mennél nagyobb az iparosok arányszáma, annál lassúbb a lakosság növekedése, annál kisebb a népesség száma. Valóban, ha a kézművesek számaránya alapján rangsoroljuk városainkat, a lista élére általában kis népességű, alig növekvő városok kerülnek, mint Kőszeg, Késmárk, Bazin, Lőcse. Ez alól csak a szintén az élen elhelyezkedő Kassa képez kivételt. Nyilvánvaló, hogy a termelést, a mesterek és legények számát szűk korlátok közé szorító céhek uralma alatt nagyarányú bevándorlásra, munkaerőkereslet kibontakozására nem volt lehetőség. A lakosság, a kézművesek és kereskedők számából és arányából ítélve Fehérvár városaink sorában mintegy átmenetet képezett a szűkebb piackörzetnek termelő, fejlett céhes kézműiparú kis- és középvárosok és a fellendülésüket elsősorban kereskedelmükre visszavezető városok között. Ügy tűnik, hogy viszonylag egyenletes fejlődését, a városok rangsorában tartósan elfoglalt, élvonalbeli helyzetét leginkább ősi alapokra visszanyúló igazgatási szerepének köszönhette. 358