Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Közlemények - Bácskai Vera: Fehérvár fejlődése a XVIII. században és a XIX. század elején

Mint megye- és püspöki székhely állam- és egyházigazgatási szerepkört töltött be; papi szemináriuma és gimnáziuma (majd színháza) révén közoktatási és kulturális funkciókat is ellátott megyei, sőt a megye határain is túlnyúló hatósugárral. Kézműipari és kereskedelmi szerepköre korlátozottabb volt. Piacközponti szerepe csak a megye egy részére terjedt ki, vevőkörének egy részét a XVIII. század második felében, a XIX. század elején fokozatosan elhódították a pesti és budai iparosok és kereskedők, a szomszédos nagyobb piacközpontok, de még a kisebb megyei központok is. Kézműipari fejlődésében elsősorban a specifikus, ritkán előforduló mesterségek képviselőinek szaporodása jelentős, akik éppen a város igazgatási-kulturális feladatköre következtében találtak termékeik számára igényesebb vásárlókat. A város vásárai, főleg az állatvásárok, mint Fényes Elek leírásából is tudjuk, igen jelentősek voltak, s az ország leghíresebb vásárai közé tartoztak. E forgalom, ha hasznát nem is elsősorban a helyi kereskedők fölözték le, nagyban hozzájárult a város egyenletes fejlődéséhez. Mindezek alapján megállapítható, hogy a XVIII. század végi; XIX. század eleji magyar városhálózatban, a városi települések — beleértve a szabad királyi városokat, püspöki városokat és a városi funkciót betöltő mezővárosokat — rangsorában Fehérvár helyét a legnagyobb, legjelentősebb városok csoportjának végén vagy a középvárosok élén jelölhetjük ki. Jegyzetek 1 1720: Fejér megye Levéltára. Székesfehérvár város Levéltára (a továbbiakban SZFV.) 1002/e. ö. 165. Az 1720. évi összeírás értékelését és főbb adatainak közlését ld. Kállay L: Adatok Székesfehérvár népességi és gazdasági viszonyaihoz 1688—1785. Történeti Statisztikai Közlemények, 1958: 3—4., 47—73. Az 1777. évi lélekösszeírás adatait ld. ugyanitt. Az 1828. évi összeírás: Fejér Megyei Levéltár. Conscriptiones ignobilium. 2 Acsády I.: Magyarország népessége a Pragmatica Sanctio korában, 1720— 1721. Magyar Statisztikai Közlemények, UF. XII., 1896. — A szabad királyi városok 1777. évi lélekösszeírásának adatait közölte és feldolgozta Thirring G.: Városaink népesedési viszonyai 1777-ben. Földrajzi Közlemények, XXVI. 1898. — Uő. Városaink lakosságának kereseti viszonyai a XVIII. század második felében. Gazdaságtörténeti Szemle, 1901. 4. Az 1828. évi népességi adatokra ld. Nagy L.: Notitiae politico-geographico-statisticae Regni Hungáriáé ... 1. Buda 1828. 3 összeírás adózás szempontjából 1742. — Conscriptio P-rofessionalistarum 1784. SZFV. 1002/e. ö. 165. 4 Dávid Z.: Az 1715—20. évi összeírás. Kovachich J.: A történeti statisztika forrásai Bp. 1957. 5 Kállay I.: i. m. 50. 6 Székesfehérvár város belvárosi plébánia születési anyakönyvei. OL. Filmtár. A. 562—566. A 40°/00-es születési arány reálisnak tűnik: az 1777. évi 576 fehérvári születés alap ján a lélekszám 11520-ra becsülhető: az ez évi léleköszszeírás 11 202 főnyi népességet tartott nyilván. — Más vallásúak ez időben jelentéktelen számban éltek a városban. 7 A születési számokból levontuk a nem fehérvári születésűeket. 8 Az 1784—87. évi népességszámokat ld. Az első magyarországi népszámlálás 1784—1787. (Szerk. Dányi D. — Dávid Z,) Bp.. 1960. Az 1804. évi: Thirring L. Székesfehérvár népessége a XVIII. század végén. Magyar Statisztikai Szemle, 1938. 234. 359