Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

rabban (például 1951 nyarán lezajlott) tisztogatási akciókhoz hasonló a vizsgált időszakban nem történt. Ez egyrészt a — minden meglévő gyengesége ellenére — javuló fegyelemmel, munkaszervezéssel, másrészt — feltehetően — a krónikussá váló munkaerőhiánnyal magyarázható. Az irányító pártszervek szervezeti kiépülése nyomon követte az építkezés kiterjedését. 1951 őszéig a Dunai Vasmű Pártbizottsága irányította a politikai munkát, valamennyi alapszerv tevékenységét. Ősszel a Városi Pártbizottsággá alakuló Dunai Vasmű Pártbizottság és az alapszervek közé 3 közbeeső (Mély-, Lakásépítő- és Gyárépítő-) Pártbizottságot hoztak létre. Ezeket 1952 májusában a Gépgyári Pártbizottság megalakulása követte.127 A pártbizottságok létrejötte után hónapokkal később került sor a pártválasztmányok megalakulására. Az 1951 októberében alakult Gyárépítő Pártbizottság Pártválasztmányát például csak 1952 augusztusában választották meg.128 A városival együtt összesen öt pártbizottsághoz az év harmadik negyedében 52 alapszervezet tartozott. A tagkönyvcsere kapcsán esedékessé vált október elejei összeírás adatai és a nyilvántartott létszám lényeges eltérést mutatott. A nyilvántartott párttagok száma 2212, míg az öszszeírtaké 1564, a tagjelölteké 502, illetve 369 volt. Az eltérés okát a pontatlan nyilvántartással magyarázták, hozzátéve, hogy tiszta kép csak az összeírás befejezése után alakul ki.129, De így is megállapítható, hogy 1951 második feléhez képest a tagság létszáma lényegében azonos maradt, szervezetileg viszont — a pártszervezetek számának lényeges, 29-ről 52-re történt növekedése miatt — elaprózódott. A tagság aránya a dolgozók 12 %-a körül mozgott, ez kedvezőbb volt, mint az összlakossághoz viszonyított országos arányszám (9,9 %).13ü Az alapszervezetekből 20 közvetlenül a Városi Pártbizottsághoz tartozott, tehát az összes alapszerv közel 40 %-a. A tagságon belüli arányuk ennél jóval alacsonyabb volt (20 % alatti). A Városi Pártbizottság irányítása alatt olyan — városi, és főleg szolgáltatásban működő — alapszervek tevékenykedtek, ahol a létszám alacsony volta (18 fős átlaga) általában nem tette lehetővé a további (pártcsoportokra) osztódást. A jelentős arányban alkalmazotti, értelmiségi réteget tömörítő városi alapszervezeteknek ellenpéldája a gépgyári. A Gépgyári Pártbizottság 7 alapszervezetében az építkezés egész párttagságának kb. 25 %-a (451 fő) tömörült.131 A már üzemelő gyárban a tagság aránya közel kétszerese (kb. 20 %) volt az építkezés egészére vonatkozónak, és a párt legjelentősebb bázisa az építkezésen az üzemi munkásság volt. Az építésben érdekelt pártbizottságok 25 alapszervezetet fogtak össze, a pártlétszám több mint felét (1122 főt) tömörítve. Egy alapszervre vetítve közel 50, illetve átlagban 40 fölötti létszám jutott a Lakásépítő 10, a Gyárépítő 7, illetve a Mélyépítő Pártbizottság 8 pártszervezetében. Az építőiparban foglalkoztatottak körében — becslés alapján — 10% körül volt a párttagok aránya. A Politikai Bizottság 1951 szeptemberi határozata nyomán és az őszi vezetőségválasztásokat követően kiépültek a pártcsoportok. Az ötven tagot meghaladó pártszervezetekben pártcsoport értekezleteken került sor a bizalmiak megválasztására. Ez a folyamat 1951—52 telén ment végbe. 1952 első negyedében — a munkaterv végrehajtását vizsgálva132 — meg306