Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

azonban már csak működésük megkezdésekor."106 Utalunk arra, amit a különböző európai országokban az ügyvédi foglalkozás kialakulásáról mondtunk. Az eskü gyökere kettős: a középkori jogszolgáltatásban, mikor az eskü bizonyító ereje még nagyon jelentős értékkel fairt, a feleknek minden per előtt esküt kellett tenniük, hogy ügyük nem csalárd. Ez volt a iuramentum calumniae, amelyet azután utóbb a képviselőnek is le kellett tennie, a féllel vagy helyette. (L. a meghatalmazási formulák közt azt a kitételt, hogy a meghatalmazott esküt is tehet a képviselt helyett, persze itt nem a per elején, hanem a bizonyítás során). Az ügyvédi eskü különbözik ettől. A szakma megkezdésekor kellett letenni, és az ügyvéd erkölcsi kötelezettségeit kívánta biztosítani. Azon országokban ahol az ügyvédi kar mint testület korán és megfelelő súllyal kialakult, mint Angliában vagy Franciaországban, az egyes perek előtt az ügyvéddel nem tetettek esküt. Németországban viszont a procuratori eskük egész sorát ismeri a jogtörténet: Gefahrdeeid, Eid der Bossheit, Artikeleid, Appellationseid, Restitutionseid, Supplikationseid.im Tehát egy peren belül több esküt is le kellett tenni a különböző perbeli cselekmények és perszakaszok során. így inkább az az érdekes, hogy nálunk a per előtti esküt oly hamar újra eltörölték, noha ekkor még az ügyvéd hivatali esküje nem volt divatban. (Miután az ügyvédi esküt behozták, a magyar ügyvédeknél is találunk tiltakozást azzal szemben, ha valamely kényesebb perben külön esküt akartak velük letetetni, így például a Martinovits per védőinél.108) Az ügyvédi eskü gyökere abban a felfogásban rejlik, hogy az ügyvéd az igazságszolgáltatás és nem a fél kiszolgálója, a tárgyi igazságot segít megkeresni. Ez a felfogás láthatóan a késő feudális korban kezd hanyatlani, amint erről éppen az esküről és az etikai kérdésekről szóló sűrű törvénykezés tanúskodik, a kapitalista korban elsekélyesedett, és a szocialista jogrendben újra fokozott hangsúlyt kap. A magyar perbeli esküt sem azért javasolja az 1567. 27. t, mert ekkor emelkedett a peres képviselők erkölcsi felfogása, hanem nyilván azért, mert a szakma terjedésével visszaélések is jelentkeztek.109 Ezt az eskütételi kötelezettséget igen hamar, már hét év múlva eltörölték, arra való hivatkozással, hogy a pereskedést nagyon megdrágítja (II. 14.). Az erkölcsi követelmények azonban továbbra is fennállottak, amint ezt a későbbi erdélyi törvények részletesen kifejtik: ,,A régi szokás és törvény, de az általános igazság is úgy kívánja, hogyha valaki magát a prókátor hivatalára adja és pereket akar vinni, miként a bíró köteles igazságosan ítélni, úgy ezek kötelesek a rájuk bízott ügyet védeni, eldöntéséig végigvinni, mással össze nem játszani, jogosulatlan fizetésre a peres feleket nem kényszeríteni. Ha vita lenne a fél és az ügyvéd közt arról, milyen tiszteletdíj jár valamely ügyben, ezt bíróság döntse el."110 (II. 22.) A törvények és a gyakorlat az ügyvéd által elkövethető vétségek büntetéseit is kidolgozta. Ezek közt első helyen szerepel a homagium, a nyelvváltság, amit a képviselő ügyfelének tartozott fizetni bizonyos esetekben. Ilyenek azok a bírságok amiket a bíróság ügyvéddel szemben kiszabhatott. Az irodalom ilyenként említi a becstelenséget — infamia —, és később, amint az ügyvédek bejegyzése általános 28