Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

gyakorlattá váít, legsúlyosabb, speciális büntetés a szilencium, a képviselettől való végleges eltiltás volt.111 5. Ügyvédi bejegyzés — ügyvédi képesítés Az ügyvédekkel szemben támasztott legfontosabb erkölcsi követelmények a XVII. századig a gyakorlatban kialakultak és meg is fogalmazódtak. Az ország török uralom alóli felszabadulása után, az újrarendezés és újjáépítés során alkották meg az ügyvédi tevékenység első részletes szabályozását, amit az első magyar ügyvédi rendtartásnak tekinthetünk. I. Lipót 1694. október 26-án adta ki Statútum Per Advocatos Causarum, seu Procuratores Regni Observandum címen. Érdekes képet ad az ügyvédek társadalmi helyzetéről és a velük szemben támasztott követelményekről.112' (II. 23.) A szabályozás bevezetőben szól arról, hogy az országban a perek általában rendkívül elhúzódnak, és ezért gyakran és nem utolsósorban a perben eljáró ügyvédeket hibáztatják. Az ügyvédek tisztsége közérdekű, tiszteletre méltó, hasznos és az egész államban szükséges. A polgári életben ugyanolyan fontosak ők, mint a háborúban a katonák: védelmük nélkül sok özvegy és árva, együgyű és ártatlan nem jutna jogához. Ha azonban az ügyvédeken elhatalmasodik a haszonvágy, és magukat jogtalan ügyek védelmére adják, továbbá megbízóikat kioktatják arra, hogyan lehet indokolatlanul pert szítani, követelni és pereket elhúzni, akkor méltán elítélendők. A Statútum szerint kétféle olyan ügyvéd van, akinek működése rossz fényt vet az egész nemes rendre. Egyik részük haszonvágyból igaz és igaztalan ügyet egyaránt vállal, és ügyfelét rossz irányban oktatja ki a pervitelre: „si fecisti nega" (ha megtetted, tagadd). A másik csoporthoz tartoznak a „rabulae forenses", akik csak bőbeszédűségükkel érvényesülnek a törvényszéken, mert a jogot nem tanulták, se tudásuk, se lelkiismeretük, se ítélőképességük, hanem csak merészségük és nagy hangjuk van. Akadnak olyan ügyvédek is, akik a per tárgyának egy részét maguknak követelik, (quota litis) vagy a per indokolatlan elhúzásával iparkodnak abból több jövedelmet meríteni, a szegényebb ügyfelek ügyeit pedig lehetőleg nem vállalják. A rendtartás gátat kívánt vetni e kifogásolható magatartásoknak. Megtiltja a per tárgyára való megegyezést az ügyvéd és ügyfele között. A perek elhúzásának megakadályozása céljából megszabja és korlátozza a per előkészítő szakában váltható iratok számát, mindkét fél számára kettőre. Az ellenféllel való összejátszást a ügyvédi pályától való örök eltiltás kilátásba helyezésével tiltja meg. Végül előírja, hogy minden ügyet a fél vagyoni helyzetére tekintet nélkül kell vállalni és lelkiismerettel el is látni. Ezeknek az etikai szabályoknak betartása céljából a rendtartás ismét előírta az ügyvédi esküt. Közli is annak szövegét. Az eskü szerint az ügyvéd nem vállal tudatosan a hazai joggal ellenkező vagy jogtalan ügyet, indokolatlanul és üres kifogásokkal nem húzza el a pert és ilyen magatartásra ügyfelét sem oktatja ki, 29