Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Dani Lukács: A párt- és tömegszervezetek munkájának főbb vonásai a Dunai Vasmű építésén, IV.

hogy a műszaki feltételek biztosítása mellett, a sztahanovistaik számát a májusi 835-ről a második negyedév végére 1000-re emeljék. Ezzel összefüggésben az új módszert alkalmazók arányát a falazásban 58-ról 65, a vasszerelésben 70-ről 76 %-ra tervezték növelni. A szükséges feltételeket a munkamódszer-átadás, a kéthetenkénti sztahanovista péntekek és az ötletnapok rendszeressé tételével, a kőműves, az ács és a vasbetonszerelő szakrnában instruktorok beállításával, a sztahanovista műhely és raktár felszerszámozásával, az új módszert ismertető kiadványok megjelentetésével, és nem utolsósorban az üzemi bizottságok mellett működő műszaki-gazdasági bizottságok aktív támogatását igénybe véve tervezték végrehajtani. Meghatározták, hogy vállalatonként és főépítésvezetőségenként havonta tartandó ellenőrzés keretében értékelik a végrehajtást. A tapasztalatok összegezésére pedig a vállalatvezetői értekezleten és üzemi bizottsági üléseken kívántak sort keríteni. A vállalati intézkedések, a szakszervezeti bemutatók és tapasztalatcserék révén felélénkült az újítómozgalom, követőkre talált az új munkamódszerek alkalmazása.42 Az újítások alkalmazása lehetővé tette az új normát is meghaladó teljesítmények elérését, sőt a réginél magasabb kereset biztosítását is. A Szlipcsevics-féle kaloda felhasználásával például Tóth János kőművesbrigádja a 12 m3-re emelt napi normát a bevezetés kezdetén 155 %-ra teljesítette, 6,80 Ft órabérátlaggal. E jelenség még nem volt általános, de alkalmas volt annak bizonyítására, hogy az újításokhoz és új módszerek alkalmazásához fűzött elképzelések részben reálisak voltak. Másutt (például Kamarás István kőművesbrigádjában) az új norma alkalmazásában az hatott ösztönzően, hogy a kaloda felállítására fordított időt is megfizették a segédmunkásoknak. Bérük alakulására viszont lényeges hatással volt a szakmunkás teljesítménye: így a kollektíva együttműködésében valamennyién érdekeltté voltak téve. A jó közösség már eleve garancia volt mind^ az eredményes munkára, mind az azzal arányban álló kereset elérésére. Az újító mozgalomba bekapcsolódó műszakiak újításai között jelentős volt a Prjevara Ferenc és Makránszky László (a Városépítő Vállalat vezetőjének, illetve főmérnökének) nevéhez fűződő gördülő építőállvány bevezetése. Alkalmazásával nemcsak az állványozásra fordított idő csökkent, hanem a felhasznált faanyag mennyisége is. A Herth és Gál mérnökök által készített téglakeretek alkalmazása a falazás munkájának gyorsítását tette lehetővé.43 Az időnyerésért folytatott munkát jól érzékelteti a Betonútépítő Vállalat példája. Itt a megyei béketaláíkozó tiszteletére folyó májusi versenyben — a Dimávag kezdeményezéséhez csatlakozva — bevezették a mozgó gépen történő műszakátadást.4,4 Az új módszerek alkalmazásával párhuzamosan törekedtek a minőségi követelmények fokozottabb figyelembevételére, az azzal való törődésre, továbbá az élenjárók munkájának elismerésére és jutalmazására. Ennek az elvnek az érvényesítése alapján — az építkezés történetében első ízben — a gépgyárban az érintettekkel megfizettették a selejtet.45 A minőségileg kifogástalan munkát végzők pedig — amennyiben tervüket teljesítették — külön jutalomra számíthat285