Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

különböző szerepekben egymást váltva jártak el. Ez azonban az e jogászi körhöz nem tartozó feleket láthatóan zavarta.100 (II. 4.) A törvényhozókat a hivatásos jogászok mélyebb tudása, az általuk alkalmazott újabb jogi tanok is zavarták. Az 1569. évi 41. tc. bevezetése szerint „úgy mondják, hogy egyes, az egyházi bíróság előtt ügyködő idegen ügyvédek a peres feleket némely behozott új viszszaélésekkel és álbölcselkedésekkel (a törvényhozó nyilván a római jog egyre jobban terjedő tételeire gondol) meghurcolják és a máskülönben rövid eljárással befejezhető pereket haszon- és nyereségvágyból végtelenig húzzák."101 (II. 13., 1. és II. 4. is.) Ugyanígy az ügyvédek jogi újításai ellen tiltakozik az 1563. 49. tc, mutatva, hogy a gyakorlat ekkor a perjog modernizálásán munkálkodott, párhuzamosan a Quadripartitum folyamatban lévő és végül elmaradt jóváhagyásával. (II. 10.) II. Mátyás törvényt hozott az ellen, hogy a tisztviselők és ügyvédek hatósági intézkedésekből nyert értesüléseiket felhasználva a kincstárra örökös híján visszaszálló birtokokat királyi adományként maguknak kérjék.102 (II. 17.) Más törvények az ellen tiltakoztak, hogy az ügyvédek mint országgyűlési követek vagy követhelyettesek az országgyűlésen együttlevő rendek találkozását saját peres ügyeik intézésére használják fel.103 (II. 19—20.) Ezekkel a hangokkal szemben jóval ritkábbak azok, amelyek az ügyvédek működését kívánják elősegíteni. így az 1638. évi 68. tc. a Hegyalja vidékének helyi bíróságait, az 1647. évi 79. tc. a hajdúvárosokat kötelezi, hogy a törvényesen kiállított ügyvédvalló levéllel megjelenő jogi képviselő működését ne akadályozzák, hanem annak adjanak helyt. (II. 18.) Az erdélyi törvények külön előírják, hogy a fiskális direktorok bent ülhetnek a bírósági üléseken, csak amely ügyben bírák lesznek, abban ne lehessenek peres felek és viszont. Ugyancsak az erdélyi törvények ismerik el, hogy „sok szegény igyefogyott nemes és másrendű fogyatkozik meg igazságban amiatt, ha prókátor nélkül marad. Ezért a törvénytevő bírák a szegény kauzáns mellé prókátort adni tartoznak." Ehhez a kellő számú ügyvédet kívánta biztosítani a törvény, midőn előírta, hogy két ügyvédnél többet egy ügyben ne állíthasson senki.104 (II. 21—22.) A különböző felsorolt panaszokból és ügyvédellenes megnyilvánulásokból is kitűnik, hogy az ügyvédi pályával szemben a legkorábbi időktől kezdve magas erkölcsi követelményeket támasztottak. Különféle módokon igyekezett a társadalom biztosítani azt, hogy e pályán csak a valóban arra alkalmas, erkölcsileg kifogástalan, becsületükre kényes jogászok működhessenek. Az 1567. évi 27. tc. rendelte el a patvarkodási eskü letételét. Mind a magánszemélyek pereiben eljáró ügyvédeknek, mind a kincstár és a jogi személyek ügyészeinek esküt kellett tenniük arra, hogy nem vállalnak igazságtalan peres ügyet, az ország törvényei szerint járnak el, az ellenféllel össze nem játszanak, a pert indokolatlanul nem nyújtják.105 (II. 12.) A patvarkodási eskü az európai jogban nem ismeretlen fogalom. Az egyházi jog szerint „hajdan minden ügy elején esküt tettek, ma 27