Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

„Többféle névvel jelöljük azokat, akik különböző módokon mások ügyeit viszik, és ezért nem indokolatlan ezeket röviden megmagyarázni. Advocatusnák nevezzük nemcsak azt, aki más ügyét képviseli, barátja ügyét kifejd, az ellenfél kívánságának ellent mond, mint a patrónus, hanem így nevezzük mindazokat, akik a másik mellett állnak az ügyben, hivatásszerűen, ha nem is mond az illető vagy nem is tesz semmit, vagy legalább is nem szólal fel nyilvánosan, hanem csak készen áll az ügy védelmére, a patronusnak jogi kérdésben való tanácsadásra. Patrónus az, aki maga viszi a pert, de csak a megvádoltét, nem a vádlóét. Procurator az, aki más ügyét az ügy urának megbízása alapján annak távollétében viszi és intézi, azaz a mi szokásunk szerint az akár távol-, akár jelenlévő principális perét viszi, Ezért Causidicusnak, ügyvivőnek is nevezik, mert perekben és bíróság előtt forgolódik. Ez kötelezettséget is keletkeztet principálisának, de csak az egyszerű nemes homagiuma, 200 forint erejéig, azon túl nem. Plenipotentiarius az, aki teljes és általános meghatalmazással rendelkezik minden ügyben, ítélettel és egyezséggel egyaránt rendelkezik, ezért teljes kötelezettséget is keletkeztet a megbízó részére, többet, mint a procurator. Syndicus az a védő, akit egy egyházi vagy világi közösség állít, közös ügye védelmére. Orator volt hajdan a megjelölése annak, aki egy szónoklattal vagy perbeszéddel az egész ügyet végigvitte. A rabula megvetett, mind neve, mind fajtája, az ügyvitelben heves és kötekedő, nyelvel, a fület sérti mértéktelen locsogásával, mert nem találja magát szerepében, ha hetvenkedésével és nyelvelésével mindent be nem tölt és meg nem botránkoztat."88 Kittonich a procurator kötelezettségeit is rögzíti öt pontban: 1. ne pereljen megfelelő meghatalmazás nélkül, nyelvváltság terhe alatt. 2. Fejtse ki a vonatkozó jogszabályt. 3. Tájékozódjék a helyben érvényes jogszokásról. 4. Ne hagyja figyelmen kívül a jogtudomány véleményét, a communis ratio-t. 5. Gondoskodjék a megfelelő tanúkról és bizonyítékokról. Ha biztos az ügyben, sürgesse az ítéletet, ha kétséges a kimenetel, próbálja elkerülni, — mindent tegyen meg az ügyfél érdekében, csak csalás és rosszhiszeműség ne legyen működésében. A peres képviselettel foglalkozó jogászok jelentős számát bizonyítja a XV. század végétől egyre gyakrabban, néha éles hangon is megnyilatkozó ügyvédellenesség. Így Mátyás király fentebb már hivatkozott törvénye szerint „szokása az ügyvédeknek, hogy nyereségvágyból minél több személy ügyeit elvállalják és azok védelmében meglehetősen hanyagul járnak el, ha pedig megbízóikat emiatt birságban marasztalják, ezzel nem törődnek", ezért tiltja meg tizennégy személynél többnek a képviseletét egy-egy ügyvéd részére. Más helyen pedig elrendeli, hogy a perbírságok felét az ügyvéd jószágán kell behajtani.98 Ledeczi Istvánt a perbeli sikerein felbőszült ellenfelek „agg ebnek" címezik. Egyre-másra találkozunk hangokkal, amelyek a hivatásos ügyvédeknek a bírákkal és hatóságokkal való közvetlen érintkezését kifogásolják. Érthető ez a viszony, hiszen az ügyvédként eljárók a bírókkal és hatósági személyekkel azonos körből kerültek ki, és e 26