Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

A kormányhatalom erre — különösen az utolsó három évben — azzal válaszolt, hogy megkísérelte a főispánságot törvényes alakjából kivetkőztetni. A főispánt, illetve a mind nagyobb számban kinevezett helyetteseket a kormány akaratának orgánumává szándékozott tenni, akik a kormány praesidialisok által adott parancsait a megye mellőzésével hajtsák végre. A kormány a főispánt a megye fölé kívánta emelni, számára a közigazgatás és igazságszogáltatás minden ágába beavatkozási jogot biztosítani s ezzel az egész megyét a főispántól vagy helyettesétől függővé tenni. Mindez azt a célt is szolgálta, hogy a tisztújításokon a kormánytól, illetve a főispántól függő és neki engedelmeskedő tisztviselők kerüljenek a megyei állásokba, az országgyűlésre ugyancsak kormányt támogató személyeket küldjenek, s ezeknek a kormány kívánsága szerint utasításokat is adjanak. Rámutat a választmány jelentése a legutóbbi adminisztrátori kinevezésekre, amikor a főispánokat azért mondatták le, hogy megyéjükben lakjanak és más hivatalt ne viseljenek. Ugyanakkor a főispánok és az adminisztrátorok közül 16 most sem lakik megyéjében. Összehasonlítást tesz a választmány József császár kerületi főispáni kinevezései és az 1845-ben lefolyt adminisztrátori kinevezések között és igyekszik kimutatni, hogy az új rend meghaladja József császár közismert önkényeskedését is, aki legalább mindazt nyíltan tette, míg most az egész tevékenység a legnagyobb titokban folyik. Az új rendszer hiába hivatkozik a közigazgatás javítására, az ellenkezőt érte el. Hosszasan bizonyítja, mennyi törvénytelenség történt 3 év óta a megyei igazgatásiban s azt panaszolja fel, hogy az új főispáni utasítást is titokban tartják. Vay Ábrahám gróf a volt máramarosi főispán, aki nem vállalta el az új főispáni feladatok teljesítését, kérte az uralkodót, hogy ha nincs együtt az országgyűlés, — így a kérdést nem lehet oda vinni, — legalább nádori konkursusban hallgassák meg előbb az ország nagyjait és tanácsosait. Erre azonnal felmentették s a megye adminisztrációját másnak adták át.136 A választmány azt is kifogásolta, hogy az utasítást a kancellária a Helytartótanács megjegyzéseinek mellőzésével adta ki.137 Noha ugyanazon a főrendi ülésen Vay Miklós báró koronaőr, a Helytartótanács egyik vezető tanácsosa azt jegyezte meg, hogy Mária Terézia főispáni utasítása és a mostani között nincs lényeges különbség, csupán néhány idejét múlt rendelkezést (például a főispán a katolikus vallást igyekezzék terjeszteni, az erdőkre ügyeljen fel, stb.) kihagytak,138 a választmány most pontokba szedve kimutatta, hogy következményeiben óriási különbségek vannak. Így az 1845-ben bevezetett brachális intézmény most a főispán kezébe ad katonai karhatalmat felelősség nélkül. Ha a megyevezetők valamely ülésen magukat kisebbségben látják, az ülést azonnal feloszlatják. Amikor bármelyik megye főispánja, vagy adminisztrátora ellen panaszkodott, soha nem rendeltek el vizsgálatot, sőt a panaszlókat dorgálták, vagy büntették meg. Utál a választmány a varasdi örökös főispánság privilegiális jogának megsértésére, a főispánok (adminisztrátorok) ismételt kijelentéseire, hogy ők nem függnek a megyétől. Sok helyen a megyevezetők a megyékhez intézett levele263