Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

törvényhelyeket, melyekre a királyi leirat utalt, azt, hogy a közigazgatást csak a Helytartótanács útján végezzék, a megyékre tartozó felsőbb rendeletek csupán a megyék által foganatosíttassanak, a főispáni állás csak felügyeletre szolgáljon s a régebben is sérelemnek tartott főispánhelyettesi kinevezésekre az 1827. május 28-án adott királyi válasz (ti. hogy csak kivételes esetekre vonatkozzék) megtartassék. Kéri ennek teljesedésbe vételét s erről az országgyűlés mielőbbi megnyugtatását.13(5 Kossuth maga nagy mérséklettel élt e felirat elfogadásánál, mindenesetre nyitva maradt az ajtó arra az esetre, ha a kormány nem tesz érdemleges lépést a sérelmek eloszlatásaira s közben elkészült a kiküldött bizottság jelentése, amellyel az ügyet újból országgyűlés elé lehetett vinni. A jórészt Kossuth tollából származó kerületi választmányi jelentésből látszott, hogy az ellenzék milyen súlyt helyezett az adatok gondos összegyűjtésére és maga Kossuth a történelmi dokumentációra és sokoldalú elemzésre. A választmány munkálata rámutatott a főispáni állás keletkezésére és a főispánok hadászati tennivalóit emelte ki a megyei bandériumok élén. Mikor azonban a XVIII. század elején a honvédelem rendszere megváltozott, s Magyarországon is állandó katonaságot állítottak fel, a főispánok eddigi feladatköre átalakult. Az 1723:56. tc. szerint a főispánok már nem mint a megyei karhatalom vezetői, hanem mint felügyelők, moderátorok állnak egy-egy megye élén „s alakítják a dolgok új rendszerében, az álladalom egysége érdekében a zárkövet, a kapcsolatot." A főispánokat a megyék fizetik, ,,ők a megyével egyek, annak felette nincsenek, nem kormányhivatalnokok s a törvényekben meghatározott esetet és módot kivéve elmozdíthatatlanok". Így volt ez Mária Terézia 1768-ban hozott s 1770-ben a megyékhez kibocsátott főispáni utasításáig, mely a főispánra az akkori kormányzás szelleméből magyarázható kötelességeket hárít. Magának az utasításnak fő jellemzője a választmány szerint, „hogy a kormány a megyei közigazgatás állapotjáról a főispánok által a megye mellőzésével rendszeres tudomást nyerjen s ahhoz képest intézkedhessek." A nemzet ez ellen fel nem szólalhatott, mert Mária Terézia nem hívott össze többet országgyűlést, II. József pedig országgyűlés mellőzésével az alkotmányt is meg akarta semmisíteni. Az 1791:14. tc. azután a megyéket törvényes állapotukban és hatóságukban megerősítette. A kormányok ugyan a Helytartótanácsot megkerülve elnöki rendeleteket kezdtek közvetlenül a megyei alispánokhoz küldözgetni, s megkezdődött az adminisztrátorok kinevezése. Maguk a megyék tiltották meg az alispánnak a prezidialisok végrehajtását, az adminisztrátorok ellen pedig az 1825. évi országgyűlés szólalt fel, amikor a király ígéretet tett a kérdés orvoslására. Ekkor a nagyobb ellentétek elcsitultak. Mikor azonban 1843-ban a királyi előadások felhívták a rendek figyelmét a megyegyűléseken szokott kihágások és zavargások elleni intézkedésekre s a megyék erre e zavarok fő kútfejét, a főispáni önkényt akarták korlátozni, a főrendek mindjárt készeknek nyilatkoztak a kihágásoknak továbbra is kaput nyitni, csakhogy a főispáni önkényt ne korlátozzák. 262