Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

rekben a per során a törvényszék előtt is lehetett ügyvédet vallani.sa (II. 3., 5., 6., 7., 8., 9., 11., 15.) Ugyancsak részletes szabályozás tárgya lett az ügyvédszó visszahívása is.91 Kittonich szerint a perbeli képviselet fő előnye éppen ebben a lehetőségben rejlik: ugyanis a képviselő kijelentése visszavonható, elszólása kijavítható a fél személyes nyilatkozatával, vagy új jogi képviselő vallásával. Ennek az intézménynek gyökerei is visszanyúlnak a római posztklasszikus jogba, és a forma felhasználásának megvannak a külföldi párhuzamai is.92 (L. 110. 23. j. II. 16.) A Werbőczi jogkönyvének (Tripartitum) kibővítésére és megjavítására szerkesztett, a XVI. század közepén elkészült Quadripartitum azt a haladást tükrözi, amit az ügyvédi intézmény félszázad alatt elért. Kifejezetten hangsúlyozza, hogy a felek mellett vagy helyett egyaránt eljárhat ügyvéd. Szabályozza az ügyvédi pálya szabadságát, de elzárja a képviselettől a perben szereplő királyi embert, bírót, vagy az ellenfél volt jogi képviselőjét. (Ezzel bizonyítja, hogy a bírói, ügyvédi és hatósági pályák közt a fluktuáció rendszeres volt.) Szabályozza az ügyvédi díjat perfelvételtől ítéletig napi 20 magyar dénárban. Rendelkezik az ügyvédvallásról és ügyvédszó visszavonásról.93 A XVI. század zavarai, birtokadományozásai, hatalmaskodásai, a háborús pusztítások és károkozások számos peres ügy alapját vethették meg. Az általános elszegényedés és a bíróság rendszeres működésének akadozása miatt fellépő jogbizonytalanság ugyan ellenirányban hatottak, mégis e század viszonyai között az ügyvédi működés, mint életpálya tere egyre tágult. Ezt bizonyítják hazai törvényeink, amelyek most már egyre gyakrabban foglalkoznak a jogi képviselet kérdésével. A törvények azt mutatják, hogy ebben az időben a perbeli képviselet egyre állandóbb gyakorlattá vált. Kialakulhatott tehát az a jogászi réteg, amely a perbeli képviselettel rendszeresen és hivatásszerűen foglalkozott. Az ügyvédként eljáró prókátorok ugyan nem különültek el élesen sem az alkalmazott fiskálisoktól, sem a bíróktól, nótáriusoktól vagy más jogi munkakörben dolgozóktól.8* Gyakran meg is esett, hogy egyik jogászi pályáról másikra tértek át. Mégis egyre növekszik azoknak a száma, akiknek kifejezett ügyvédi ténykedéséről van tudomásunk. Az ügyvédi foglalkozás első meghatározása a hazai irodalomban tudomásom szerint Decsi Jánosnál található:9' „Procuratornak nevezzük a peres fél vagy vádlott megbízott képviselőjét, defensornak (védő) csak a vádlott megbízás nélküli képviselőjét. Advocatus, aki jogi tanácsot ad, jelenlétével barátját segíti, tudományával és igyekezetével az ügy sikerét bíróság előtt előmozdítja. Actor az, akit nem a per ura állított, hanem például a gondnok vagy gyám, vagy akit testület egy bizonyos ügyre meghatalmaz. Syndicus pedig az, akit valamely testület általános meghatalmazással összes ügyei vitelével bíz meg.96 Ez a meghatározás elsősorban külföldi írókra, a szerző szerint Cuiaciusra támaszkodik, s amint láthattuk, a hazai gyakorlatot nem is teljesen fedi. A szerző Erdélyben 1593-ban megjelent műve nem is tett nagyobb hatást a gyakorlatra,97 hanem az Kittonich 1619-ben megjelent meghatározását vette át. 25