Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

családtagok kínevezése útján töltsék be.27 A javaslatok revideálásávai az első tervezet olyan változást szenvedett, hogy a jövőben ne osztogassák a főispánságokat örökösen, az érvényben levők pedig a jelenlegiek halálával megszűnjenek. Méltányos és igazságos azonban, hogy az esetben, ha valamely család e kiváltságot akár ellenszolgáltatás, akár pedig különös érdemek fejében szerezte, ezért kárpótlást kapjon, vagy érdemeit más módon jutalmazzák.28 Az országgyűlés felsőtábláján kialakult vitában különböző érdekek ütköztek össze: főleg az érdekelt családok tagjai és az intézményt teljesen megszüntetni kívánó felvilágosultak között. Mivel nem tudtak megegyezni, az ügyet az országgyűlés által a reformok előkészítésére alakult egyik bizottság, a deputatio publico-politica elé utalták.29 A bizottsági alapjavaslat készítője Prónay László báró, csanádi főispán lett, aki a szempontul kapott négy kérdésre vonatkoztatva készítette referátumát: 1. vajon az intézmény hasznos-e alkotmány és kormányzati tekintetben, 2. összekapcsolható-e a nádori és prímási méltóságokkal, 3. meghagyandó-e a püspököknél s 4. a magáncsaládoknál, ha pedig nem, milyen kárpótlást kellene adni azoknak, akik a méltóságot ellenszolgáltatás fejében kapták.30 Prónay javaslata bírálta az örökös főispánság intézményét alkotmányi és kormányzati szempontból. Alkotmányjogi szempontból nem fér össze a monarchiái államszervezettel, mely örökös politikai hatalmat csak az uralkodónak biztosít, azonkívül törvényekkel is ellenkezik. Kormányzati szempontból pedig megakadályozza a királyt igazi érdemek jutalmazásában, mert nagy fontosságú kormányhivatalba nem ritkán érdemteleneket és alkalmatlanokat juttat. A rendek közötti egyenlőségre káros hatású, a köznemességgel és a néppel szemben főúri zsarnoksághoz vezet. Az örökös főispánság eltörlését javasolja. Csupán a nádorra és a prímásra tenne kivételt, akik mindig maguk is bírhatnak megfelelő kellékkel, s ha elfoglaltságuk miatt helytartót is alkalmaznak, ezek megfelelően vannak kiválasztva. Javasolja azt is, hogy a családoknak, akiknek örökös főispánságát megszüntetik, némi kárpótást adjanak.31 A javaslatot a bizottság el is fogadta, de az örökös főispánságok feltétlen és minden kárpótlás nélküli eltörlésében állapodott meg, azt csupán a nádornak és a prímásnak kívánták meghagyni.32 Az örökös főispánságok ügye azonban nem került elő az országgyűlésen éppúgy, mint a többi reformjavaslat. A kérdés rendezésének fontosságát az országos közigazgatás szempontjából, mutatja Sándor Lipót főherceg nádornak az uralkodóhoz 1795. április 16-án Budáról intézett felterjesztése. E szerint a megyéjükkel nem törődő, valamint az örökös főispánok és azok helyett, akik nem akarnak megyéjükben tartózkodni, adminisztrátorokat kell kinevezni. Ha azután országgyűlésre kerülne a sor, akkor ezek a főispánok, illetve adminisztrátorok az udvartól nyert utasításnak megfelelően keresztül tudnák vinni, hogy az országgyűlésre küldött követek instrukciója az uralkodóra nézve kedvező legyen s ezzel az országgyűlés sorsa is eldőlne.33 Az 1792. évi javaslat 10 év múlva ismét előkerül. A Kancellária készít ebben a kérdésben újabb tervezetet, amely merőben eltér a 237