Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

deputatióétól. A Kancellária felsorakoztatja az érveket az örökös főispánságok családok részére való fenntartása mellett, csupán az egyházi főispánságokat törölné. Meghagyná azonban a prímásét és az egri püspökét is, akinek örökös főispánságát törvény (1514: 56. tc.) ismerte el. Végül fennmaradna a nádor örökös főispánsága is. Az örökletes főispánságoknál — amennyiben valamely családtag a hivatal betöltésére nem volna alkalmas, — adminisztrátorokkal operálna s így továbbépíti és indokolja a XIX. században általánossá vált adminisztrátori intézményt. Noha az uralkodó a Kancellária előterjesztésével egyetértett,3* annak országgyűlési tárgyalására nem került sor, csupán a reformországgyűlések idején. Az udvarban azonban egyre gyakrabban nyúlnak az adminisztrátori kinevezésekhez, mert ezek az udvari megbízottak, többnyire már előbb is erélyükről, ügyességükről, vagy adminisztratív készségükről ismert hivatalnokok, akiket azok a társadalmi kapcsolatok, melyek az örökös főispánokat bizonyára gátolták, vagy megfontolásra késztették, legkevésbbé sem gátolták az udvar követeléseinek végrehajtásában. 1823-ban az újjáéledő abszolutisztikus törekvések idején a megyék az országgyűlés által meg nem szavazott adók beszedését, illetve újoncok kiállítását megtagadták, a kormány a megyéket királyi biztosok és katonaság kiküldésével igyekezett megtörni. Noha a sorozatos erőszakoskodások a legtöbb megye ellenállását megtörték, az egész törekvés nem járt sikerrel.35 I. Ferenc az országgyűlést 1825. évben végül is összehívta s itt a főispánok hatáskörébe avatkozó királyi biztosok, adminisztrátorok ellen a megyék felszólaltak.36 A király 1827. május 28-iki válaszában utalt arra, hogy a főispánok kinevezése által megszűnt a sérelem, fenntartotta azonban különleges esetekre adminisztrátor kiküldését.37 Noha a rendek e speciális esetekre sem ismerték el a király jogát, s ez ellen továbbra is hivatkoztak az ország jogaira,38 az országgyűlés összeülése következtében egyelőre a helyzet megnyugodott. Az örökös főispánság és vele az adminisztrátorság kérdése újból előjött az 1827. évi 8. tc.-kel kiküldött reformbizottságok előtt, amelyek most elővették az 1791: 67. tc. által kiküldött egykori reformbizottságok munkálatait, azokat kinyomatták, megküldötték megvitatásra a megyéknek, majd véleményeik figyelembevételével készítették el javaslataikat. A megyei szervezettel kapcsolatban a megyék szinte egyértelműen a főispán hatáskörén keresztül megnyilvánuló kormánybefolyás korlátozására törekedtek. Felléptek a közgyűléseken és a szavazásoknál megnyilvánuló önkény ellen, követelték az örökös főispánságok és az adminisztrátori rendszer megszűntetését.39 Noha a megyék ilyen haladó javaslatokkal léptek fel, az országgyűlési bizottság e tekintetben, mint nem egy kérdésben az 1791-ben kiküldött bizottságok véleményétől, visszafelé lépett. Míg ugyanis az 1791-es bizottság — mint láttuk — általában az örökös főispánságok megszűntetése mellett foglalt állást és felsorolta azokat a törvényeket, melyek álláspontját támogatták, 1830-ban a publieo-politica deputatio kiállt az örökös főispánság intézménye tekintetében a szer238