Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Csizmadia Andor: Az adminisztrátori rendszer magyarországon és a Fejér megyei adminisztrátorság

Rosszabb volt a helyzet az örökletes főispánságoknál. Az első adományozásnál az alkalmasság szempontja bizonyára megfontolásra került. De a következő generációknál a főispáni tiszt megfelelő ellátásához sokszor vagy a képesség, vagy az aktivitás hiányzott. Mikor viszont az adottságok megvoltak, az örökös főispánt egyéb megbízatásai és azzal járó teendői akadályozták feladatának végzésében. Amíg a főispán — akadályoztatása esetén — a feudális kor familiáris rendszerében az őt helyettesítő alispánban megfelelő helyettest talált, a főispáni tiszt ellátása a kormányzat részéről nem vált problematikussá. Amikor azonban a familiaritás az újkori vármegyei igazgatásban is fokozatosan felszámolódott s az alispán a vármegyei nemesi önkormányzatba beépülve annak első tisztviselőjévé vált, ez elválás után a főispán akadályoztatása esetén a főispáni feladatok ellátására alkalmas helyettes nem állt többé rendelkezésre. Még több lett a követelmény a XVIII. században a közigazgatás tevékenységének megnövekedésével. Az ekkor kiépült felső közigazgatási szervezet (Helytartótanács) és a megsokszorozódott közigazgatási feladatok mellett a főispáni jogkör ellátása még több aktivitást követelt. Erre annál inkább szükség volt, mert a XVII. században — a megyei önkormányzat teljessé válásának korában — a főispánnak még a közgyűlésen való megjelenését sem tartották szükségesnek, a közgyűlési meghívót sem neki kellett kiadni.17 A főispáni jogkör következő századi törvénybe iktatása valójában a kormány részéről való erőlködés eredménye volt. Az ország közigazgatási újjászervezésén is munkálkodó 1722—23. évi országgyűlés törvényei között ezért ott találjuk az 1723: 56. törvénycikket, amely megismétli a főispánok megyéjükben lakásának kötelezettségét, egyben pedig praeambulumában lerögzíti a főispán feladatait. E szerint a főispánok megyéjüknek „kormányzói, s a közigazgatási és közügyek, valamint az igazságszolgáltatás gondja is főképpen reájuk van bízva."18 A törvény a jogkört nem részletezi, s nem is állapítja meg elég világosan, főképpen nem szabályozza a királyt képviselő főispán és a megyei önkormányzat mindinkább elkülönülő hatáskörét. Annyit azonban mégis elrendel, hogy a főispán minden harmadik évben (vagy előbb is, ha a szükség változtatást követel) hirdessen tisztújító széket. Az alispáni állás familiárisi jellege akkor már régen megszűnt (2. §). A főispán köteles a lelépő alispánnal együtt a nemesek közül négy alkalmas személyt jelölni, akiket az egész megye egyetértésével választanak. Megkötés még, hogy az alispánok és a megyék egyéb tisztviselői is az igazi nemesek közül birtokosok legyenek, akik a mellett ne legyenek lekötelezve a többi földesuraknak. A többi tisztviselőket is a megye választja (3-, 4. §). Ha a törvények nem is szabályozzák részletesen a főispán jogkörét, továbbmegy e téren Mária Terézia 1768-ban kiadott, immár abszolutista főispáni utasítása (Instructio pro Supremis Comitibus). Az Utasítás a főispánoknak újból meghagyta, hogy a megyékben a tisztújításokat 3 évenkint meg kell tartani (3. p.). Részletes instrukciót ad azonban arra, hogy az ügyeket csupán fizetéses hivatalnokok 235