Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

a helyi jogásztestületek (collegia, fratalia iudicum et advocatorum), s ezek tagjaiból választották a bírákat, ezek adhattak perben jogi szakvéleményt. 1393-ban újjászervezték a kollégium statútumait, civil vagy kánonjogi doktorátust, polgárjogot, büntetlen előéletet, vala­mint a kézművesi, orvosi, de a notariusi és procuratori foglalkozás­tól való tartózkodást is megkívánva azoktól, „qui voluerint esse ad­vocati et uti advocatione". így Olaszország városaiban, ahol a polgá­riasodasi folyamat élenjárt és a jogi hagyomány is a legelevenebb volt, a modern jogágak is legelőször alakultak ki, s az ügyvédi fog­lalkozás is legkorábban született meg, mégpedig kettős formában: az advocatus volt a tanácsadó jogtudós, a procurator a perbeli képvi­seletet vállaló gyakorlati jogász. Ezt a felosztást még a XIX. század végén született olasz ügyvédi rendtartás is fenntartotta.69 Franciaországban a XV. század végére szervezték meg királyi ren­deletek a felsőbíróság nagytanácsát. Ebben a század derekától helyet foglalt a két királyi főügyész, avocat général és procureur généről. A párizsi parlament bírósága a XV. században alakult ki, és szorosan hozzá tartozott a jogtanácsosi és képviselői rend. A XIV. századtól jegyzékbe foglalta Őket a bíróság és esküt kívánt tőlük, és ezek a pro­cureurök látták el a perbeli képviseletet a bíróság előtt, előbb külön személyre szóló királyi licence alapján, utóbb enélkül. Általában nem nemes emberek voltak. Az avocats testülete, később ordre, barreau, 1345 óta tekinthető testületnek. Tagjaitól megkívánták a civil- vagy kánonjogi licentiatust. A francia jogban mindkét testület gyakorlati képzést kapott: a bíróság tanácskozásai során a neves ügyvédek a bírákkal egy sorban ültek az első padokban, de mögöttük ott szo­rongtak a fiatalok, előbb hallgatva, utóbb maguk is kísérleteket téve tudásuk bemutatására. A francia ügyvédség így vált önálló kettős testületté, az avocats magasabb társadalmi és anyagi megbecsülést élvező, és a procureurs alacsonyabb rendű, egyszerűbb egyedekből álló testületévé. Itt is megmutatkozik hát a kettősség az ügyvédi szakmán belül.7 0 Az angol jogfejlődés a honi szokásjognak mindig határozott hang­súlyozásával még tágabb teret adott a gyakorlati jogászképzésnek, mint az eddig ismert országok. Már a XIII. század közepén hangoz­tatták az egyetemekre behatoló római joggal kapcsolatban, hogy „nolumus leges Angliáé mutare", és a század végétől a bíróságok padjaiban szisztematikusan történt a bírák és jogi képviselők gyakor­lati kiképzése. A négy Inns of Courts testületében a fiatal jogászok az idősebbekkel való szakadatlan kontaktusban, együttműködve ne­velődtek, lettek végül barrister-ré, (közülük választják a bírákat mindmáig Angliában). így az angol jogászképzés autonóm gyakorlati testület kezébe került, amelyben a bírói és a peres képviseletet ellátó kar tagjai egyaránt szerepelnek, s amely önmagát újítja fel, egészíti ki és kormányozza napjainkig. A XVI. század derekáig az Inns kere­teiben működhettek és tanulhattak szerényebb jogászi képzettségű szakemberek, az attorneys is. Ezek közül kerültek ki a helyi köz­igazgatás jogászai, és ezek kebeléből alakult ki az a jogászi réteg, amely a felekkel pereik során közvetlenül kapcsolatba került, s aztán a per számára felkért szakértőként egy barristert. A barristeri testü­21

Next

/
Thumbnails
Contents