Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

Família Töbörzsök pusztáért arányosan 77 forintot fizetett. Fiáth János, Vánossy Lőrinc székesfehérvári harmincados előterjesztésére csak 1703-ban kapta meg a pusztákat. Ennek a birtokadományozásnak a Tinódy Família akkor ellene is mondott, ezért utasítja Meszlényi János alispánt, hogy a pert a Tinódyak ellen ne folytassa, mivel ők a pusztákat ősi jogon bírják.52 Meszlényi János azonban folytatja, s nem zárja le a pert. Ebben benne van a keze Vánossynak is. Később egy számadás úgy emlékezik meg erről a perről, amely sok költségbe verte a Tinódyakat, s amely Fiáth János és Vánossy ellen folyt. Vánossy, mint az alábbi másik perből is kitűnik, határozott ellenségévé vált a Tinódyaknak. Minden bizonnyal az egyezség felbomlása miatt, de hogy az miért bomlott fel, további kutatásra vár. Bécs messze van, Fiáth meg Vánossy annál közelebb vannak. Ezért Tinódy Péter újból a királyhoz fellebbezett, amelyre 1714. február 12-én az előbbihez hasonló erélyes tartalmú leirat érkezik. De a per még 1718-ban is folytatódik,53 kimeneteléről csupán annyit tudunk, hogy Töbörzsök végül is Fiáth János kezén maradt. Nem tudjuk, hogy az egész ügy megegyezéssel ért-e véget, vagy csupán avval, hogy az ellentmondás miatt Tinódy Péter ellen nem folytatták tovább a pert. De nemcsak Töbörzsök veszett el, hanem majdnem a többi puszta is. Vánossy Lőrincnek messzire elért a keze. Ugyanis Majthényi János kincstári ügyész 1717. október 18-án pert indít Bogárd, Tinord és Rétszilas birtokáért. Királyi rendelet alapján vitatja a Tinódyak jogát a megmaradt három pusztához azon az alapon, hogy I. Lipót ezeket még 1704-ben Quarient Ignác bécsi haditanácsosnak adományozta részben kegyelemből, részben pedig 2660 forint lefizetett összeg fejében. Így a Tinódy Familia jogtalanul ül bent a birtokban. — Ebben is Vánossy kezét kell látnunk. Véleményezését a fentiekben láttuk. Hogy csak 13 év elmúltvával perli őket a kincstár? Annak oka egyrészt a Rákóczi-szabadságharcban keresendő, másrészt pedig abban, hogy egy bécsi haditanácsosnak nem jelentett vagyont egy ilyen egészen ismeretlen helyen jutott kis birtok. Az egyik per még alighanem be sem fejeződött, már a másik is megindult ellenük. (Vánossy ekkor még élt.) Ha a Töbörzsökért folytatott per sok pénzbe került (a vizsgálatok, tanúkihallgatások, bírósági ülések, igazolások stb.), — akkor ez a másik újabb per még jobban próbára teszi anyagi teherbíró képességüket. Ez a per is évekig folyik, melynek során Tinódy Péter, mint a család megbízottja és feje, újból felsorakoztatja a Töbörzsökért való per bizonyítékait, hogy a pusztákért a fegyverváltságot lefizették, a királyi tábla jogos birtokosoknak ítélte őket stb. Ezzel szemben ott volt a kincstár érve: a királyi adományozólevél a pusztákat Quarientnek adta, ő még fizetett is érte.514 Végül is a per négy év múltával az 1721. december 9-i egyezséggel ér véget, Grassalkovich kincstári ügyész megegyezést hoz létre köztük. — Vánossy ekkor már halott. — Egyrészt Tinódy Péter János, István, Tinódy Erzsébet (Manyoki István özvegye), fia Manyoki András, Tinódy Judit, Tinódy Anna. . ., másrészt Christoforus Ignatius a Quarient et Raab udvari haditanácsos között. Eszerint 1. mivel Quarient donationalis levelet kapott a pusztákra és értük még fizetett is, tehát joga van hozzájuk; de 2. ő a Tinódy-família részére lemond 216