Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

a birtokáról, ha a Tinódyak fizetnek neki érte 3700 forintot azonnal; 3. mivel azonban ezt az összeget a Tinódy-család rögtön (nunc et in instanti) letenni nem tudja, azért addig, míg a pénzt le nem teszik, ő élvezi a puszták hasznát.55 A Tinódy-család a puszták birtokába akart jutni, ezért — pénzük nem lévén — 1725. április 17-én szerződést kötnek: Tinódy Péter, Dörögdy Gergely, Pintér István, Varga János, Varga József a maguk s Manyoki András, Pintér János és Tinódy István nevében is a csákvári helségben lakozó nemzetes Német István, András és Gergely, úgy szintén Pátkai Meszel János és Gergely uramékkal, hogy 1. oda adják nekik Bogárd pusztát 10 esztendőre 5000 forintért zálogba 1725. április 24. Szt. György napjától kezdve azzal, hogy 2. 50 forintig való épületet gazdaságuk alkalmassá tételére szabadon emelhetnek; 3. a birtok bírására a jótállást a bérbeadók magukra vállalják, s ha valami kára lenne a bérlőknek, azt Szilas pusztájukból nekik megtérítik; 4. visszaváltáskor előbb 3 hónappal nekik szólanak, ha újból ki akarják adni, úgy elsőbbségi joguk lesz a zálogbirtokosoknak, s ezt nekik biztosítják.56 A kapott 5000 forintból 3700 forintot Quarient bárónak kifizettek, a megmaradt 1300 forint összegből pedig a család Tinódy Pétertől annak elosztását követeli már 1723. április 17-én. — A Tinódy-család egymástól távol élt. Jóval korábban a szerződés előtt szó lehetett arról, hogy a birtok egy részének megtartása végett a másik részt el kellene adni. A pénzt zálogba vevő Németh- és Mészöly-család előlegezhette a per folytatására. A Tinódy-család abban a tudatban volt, — a per, egyezséggel már 1721-ben lezárult, — hogy Tinódy Péter egy előzetes felhatalmazás alapján Bogárdot a Németh és Mészöly-családnak eladta, ezért a megmaradt pénz elosztása mellett követelik, hogy Tinord pusztát illetően a főispán eszközöljön barátságos megegyezéssel birtokfelosztást közöttük.57 A per a valóságban véget ért. Ennek a végső fázisa azonban az, ami bizonyára megegyezésnek az eredménye volt, hogy 1728. november 22-én III. Károly adománylevelet ad Bogárd, Tinord, Rétszilas pusztákra, s a veszprémi káptalan 1729. január 3-án be is iktatta Tinódy Istvánt és Manyoki Andrást (a többiek a per megindítása óta már meghaltak) a puszták birtokába a szomszédos falvak birtokosainak és lakosainak jelenlétében, amikor is azonban Manyoki András megértő jóindulattal átadja a birtok egy részét a család többi jogos birtokos tagjának 1. testvéreinek Ferencnek és Lászlónak, azután 2. Dörögdy Gergelynek (D. István és Tinódy Ilona fiának), 3. Tóthy Gergely és Dörögdy Erzsébet leányának, Zsuzsannának (D. Erzsébet, D. István és Tinódy Ilona leánya volt), 4. Dörögdy Istvánnak (D. István és Tinódy Judit fiának), 5. Néh. Tinódy András leányának Annának, 6. Pintér György és Tinódy Erzsébet fiának, Istvánnak. 7. Az említett Pintér György János fiától való unokájának, Jánosnak, 217