Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

ember lehetett, talán éppen atyja halála bírhatta rá, hogy oklevelét átírassa, s a káptalannál regisztráltassa. Ezt abból következtethetjük, hogy kb. 40 év múlva, a Rákóczi-szabadságharc alatt halhatott meg Felsőörsön, amely lakóhelyét élete végéig nem hagyta el. Még 30 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a birtok valóban az övé legyen, és valami kevés hasznot hajtson. Addig kovácsként dolgozott. Megházasodott, feleségül vette nemes Miklós Ilonát, aki majdnem 30 évvel élté túl. Harminc évvel később elkezdődött az a történelmi változás, amire az ország népe már régóta vágyott, a török kiűzése. Bécs sikertelen ostroma, a város alatti teljes veresége, majd a következő évek győztes csatái után 1686-ban Buda, s 1688-ban pedig Székesfehérvár is felszabadul. Ennek a küzdelemnek az 1699. évi karlócai béke vetett véget. Ha a közben levő háborús és bizonytalan kimenetelű évek nem is voltak alkalmasak a birtok megszerzésére és a gazdasági élet megindítására, de a harc vége felé, 1695-ben Tinódy András úgy látta, hogy lehet tenni valamit, és oklevelei birtokában ápr. 24-én bérbe adja örökségét. „Felső Eörsön Zala vármegyében lakozó Tinódi András kovácz, felvettem terheket feleségemnek, Miklós Ilonának, fiamnak, Ferencznek és leányomnak, Erzsébetnek és szabad io akaratom szerent vallom ez levelemnek rendiben, hogy én árendáltam ki az tinódi és rétszilasi pusztáimat minden hozzá tartozó hasznaival 10 egész esztendeigh, ha birni akarják esztendőnként letévén huszoneöth forintokat jó és kelendő pénzül Wolfart Ádámnak és Szekeres Istvánnak Császár és Koronás Király Urunk eő fölsége lovas rendin levő egyik győri vári hadnagy uraméknak, fölvévén vagyis magamra vállalván Wolfart Ádám és Szekeres István uramékat, hogy Tinord és Töbörzsök ezen megnevezett pusztákban a magam költségével és fáradságával mindenki ellen megoltalmazom. Kiről adtam ezen árendás levelemet irást nem tudván és pecsétem nem lévén kezem körösztvonyásával megerősitem."27 Ezt a megállapodást Győr megye előtt kötik. Feltűnő benne, hogy egyszer Tinordot és Rétszilast, másodszor Tinordot és Töbörzsököt említi az írás. V. Ebben az időben a felszabadult területekre kiárad a királyi Magyarországról, különösen Győr megyéből és Győr városából a tisztviselő és pénzzel rendelkező réteg: Miskei István és Meszlényi János Fejér megye alispánjai, Fördős Mihály, a Fördős-családba beházasodó Fiáth János; Győr és Komárom megyék alispánja, Sajnovics Mátyás Győr vármegye hites jegyzője, Szekeres István győri hadnagy, ifj. Fördős Mihály apósa. Balogh János győri polgár (később nemes és tabajdi birtokos), Sándor István Komárom megye esküdtje, Üjvári Imre a sógora, kancelláriai tisztviselő stb. Mindannyian birtokot, lehetőleg nagy birtokot akarnak szerezni Fejér megyében, hivatali összeköttetéseik teljes latba vetésével, rokonsági szálak erősítésével, és nem utolsósorban pénzükkel. Nem volt könnyű dolga az egyszerű, írás208