Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Balázs László: Két dunántúli család vándorlása a XVI – XVIII. században

vette, feleségét meg öccsét, Mátét fogságba ejtette.22 A Tinódyak pedig Zala, Vas, Veszprém és Sopron megyében tűnnek fel. — A család feje Tinódy András 1695-ben Felsőörsön (Zala m.) lakik. Testvérének (testvéreinek) gyermekei közül Tinódy István Kisgeresden (Sopron m.), Tinódy Péter és János a Vas megyei Sáhfalván, valójában Sámfalván, Pintér Györgyné (Tinódy Erzsébet utóda) Sikátoron, Vargha Istvánné (Tinódy Zsuzsanna utóda) Szentkirályon telepedtek le. Ez az ifjabb nemzedék Tinódy Andrást nagybátyjának nevezi. (Pontos genealógiát nem tudunk készíteni róluk.)28 Felsőörs a Balaton mellett, a Bakony alján jó menedékhelynek látszik Tinódy András számára. Míg a Balaton déli partja a töröké, az északi zalai part Palota és Veszprém végvárak oltalma alatt, különösen Veszprém 1598-ban való visszavétele után, s nem utolsósorban a Bakony közelsége miatt aránylag védett hely. A falu a felsőörsi prépostté, ahová 1566 után nemcsak a környékről seregeinek a református lakosok, de amint látjuk Tinódy András esetében, még meszszebb vidékről is. A felsőörsi prépostok, akiknek a névsorát ismerjük,2'4 csak névleg urai ebben az időben a községnek. A templom is elég soká a reformátusoké, akiknek a lelkészeit is ismerjük 1618— 1657 között.25 Bár a falu aránylag mindig lakott hely, amint a névsorokból is látjuk, mégsem tudunk semmit az anyakönyvekből Tinódy Andrásra vonatkozólag. Amit róla tudunk, azt az okmányokból tudjuk. Nem lett, mint a nemesség tagjai közül sokan, végvári katona, de nem lett megyei ember sem. Iskolába sem járt, vagy mert nem volt akkor ott az egyháznak iskolája, vagy nem volt hozzá tehetsége. Az ősi birtok távol volt, semmi hasznot nem hajtott; így kovácsmester, s evvel szerzi meg családja számára a szükséges mindennapi kenyeret. De megtette azt, amit sokan nem tudtak ebben az időben: megőrizte családja 1—2 jószáglevelét. írni-olvasni nem tud, de családi hagyományból tudja, mint egy meséből, hogy őseinek Fejér megyében nagy birtoka volt. Drága kincsként őrzi a különös formájú, betűjű okleveleket, és hogy el ne vesszen, vagy a látott példák hatása alatt, vagy valaki írástudó ismerőse tanácsára, az örökség biztosítására 1664-ben bemegy Veszprémbe, és az ottani káptalannál, mint hiteles helynél bemutatja megőrzött ősi jószágleveleit. A veszprémi káptalan az okleveleket jól átvizsgálja, s miután azokat nem találja átjavítottnak, hanem minden hiba és gyanú nélkül valónak, regisztrálja és átírja azokat.216 — Az egyik oklevele 1416. ápr. 22-ről való, amelyet Zsigmond király adott ki és 1453-ban V. László is megerősített. Ebben az oklevélben jóváhagyja Tinódy Bálintnak és testvérének, Péternek a jogát egy bizonyos birtokrészre vonatkozólag, amit ők Tinód faluban anyjuk után örököltek. — A másik, az 1335-ből való oklevél arról szól, hogy Ayan-i (rétszilasi) nemes Damian fiai, Péter és Tamás az oklevélben pontosan határokkal megjelölt birtokukat elzálogosítják Csaba fiainak, Jánosnak és Pousanak. Itt a Tinódycsaládról nem történik említés, de ebben az időben a jószáglevél birtoklása a birtok tulajdonjogát is jelentette. Tinord és Rétszilas egyelőre a török hódoltság alatt volt és semmi hasznot nem hajtott, de Tinódy András gondoskodása és bölcsessége megmentette a birtokot családja számára. Tinódy András akkor fiatal 207