Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

habentes approbavimus, roboravimus, ratificavimus et pro iisdem civibus et incolis Albae Regalensibus, ipsorumque posteris et successoribus universis, innovando perpetuo valituras gratiose confirmavimus; Imo acceptamus, approbamus, roboramus, ratificamusque, et confirmamus. Salvo jure alieno, praesertim vero Ecclesiarum DEI. Harum Nostrarum secreto sigillo Nostro, quo ut Rex Hungáriáé utimur, impendenti communitarum vigore et testimonio literarum mediante. Dátum per manus fidelis Nostri Nobis dilecti Reverendi Blasii Jaklin Episcopi Nitriensis, Locique et Comitatus Eiusdem supremi ac perpetui Comitis, Consiliarii Nostri et Aulae Nostrae per dictum Regnum Hungáriáé Cancellarii, in Civitate Nostra Vienna Austriae. Die 26. Mensis Februarii Anno Domini 1693, Regnorum Nostrorum Romani etc. Mi Lipót stb. emlékezetül adjuk ezennel mindenkinek, kiket illet, hogy híveink Fehérvár, azonos nevű vármegyében fekvő városunk okos és előrelátó bírájának, egyéb esküdt polgárainak és tanácsosainak, következésképpen egész községének részéről és személyében nekünk négyféle oklevelek mutattattak be. Az első Fehérvár városának borbeviteli és eladási határozatának és rendeletének megtartásáról szól, 1485-ben kelt, a pozsonyi káptalan levéltárában és feljegyzéseiben őrzik. A második a Fejér vármegyében fekvő Vál, Velence, Veréb, Tabajdhoz tartozó bizonyos birtokrészek adományozásáról szól. A harmadik több, Palota várához tartozó, bizonyos Csór, Kuti, Gyór és Isztimér birtokok visszaváltásának engedélyét foglalja magában; végül a negyedikben Istenben boldogult I. FeMinánd római császár, német, magyar, cseh király, ősünk és uralkodásban elődünk, 1541-ben Fehérvár kiváltságait és szabadságait megerősíti és biztosítja, és kivonatban magyar királyi kancelláriánk és kamaránk levéltárában és feljegyzéseiben találtatik. A négy oklevélhez csatolt feliratban Felségünk az említett Fehérvár polgárai nevében és személyében a legmélyebb alázatossággal megkéretik, hogy mi az említett, hozzánk benyújtott okleveleket, melyek közül az első teljesen, a többi kivonatban alább közölve van, annak minden egyes pontját elfogadva és jelen levelünkben közzétéve helyeseljük, megerősítjük, azt Fehérvár polgárai, azok utódai számára örök érvénnyel biztosítjuk. Az oklevelek közül rendben az első tartalma a következő: Mi, Porkoláb Bertalan Fehérvár bírája, 12 esküdtje, polgárai és polgármesterei emlékezetül adjuk, hogy mi a város javáért és hasznáért, a fehérvári egyház prépostjának és káptalanjának, nem különben a Szent Miklós püspökről elnevezett egyház káptalanjának és István prépostjának, a Szent Istvánról elnevezett egyházi keresztesek konventjének és parancsnokának Istvánnak, a Szent Miklósról elnevezett egyház kanonokjainak hozzájárulásával, a városba hozandó borokról egyértelműleg, egy akarattal a következő cikkelyeket rendeltük és azok sérthetetlen megtartását akarjuk. Először, hogy mindkét prépost, tudniillik mind a nagyobbik fehérvári egyház, mind a Szent Miklós egyház, valamennyi az ő káptalanaikból való urak és a parancsnok úr, minden oltárigazgató és a karpapok, nem különben a plébánosok, bármi néven tartsák is őket számon, valamint az említett Szent Miklós egyház melletti Szűz Máriáról elnevezett zárda 179