Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - Kállay István: Székesfehérvár kiváltságlevelei

Szent szüzei, saját vagy vett boraikat mindenütt, az év minden idején, minden ellentmondás nélkül beszállíthatják, eltehetik, eladhatják és kirakhatják. Az egyházak papjai saját szőlőikben termett, rájuk hagyott vagy ajándékba kapott boraikat a városba bevihetik, letehetik, de sohasem vett bort. A fehérvári polgároknak, prépost és kanonok urak jobbágyainak közösen és egyenként, továbbá a keresztes uraknak és az említett zárdai úrnőknek, bárhol lakjanak e városban, ha házuk van és adót fizetnek, az év bármely részében szabad saját használatukra bort behozniok, eltenniök, eladniok és kimérniök. Senki, aki nem itt lakik és házzal nem bír, se saját, se vett borát eladásra, eltevésre, kimérésre be nem hozhatja, csak annyit, amennyi az asztalára szükséges; akkor is csak a mi beleegyezésünkkel és akaratunkkal. A nagyobb egyház káptalana nagy palotájának felügyelői, kormányzói és tagjai, Lajos király hajdani háza, valamint a polgárság gyülekező háza is azon szabadsággal élhetnek, mint az előbb említett más polgárok és az urak házzal rendelkező és adót fizető jobbágyai. A saját házzal nem bíró zsellérek, bár adót fizetnek, vett bort nem hozhatnak be, csak a saját szőlőikben termettet. Ugyanazok a zsellérek azonban a saját házzal rendelkező fent nevezett uraktól és polgároktól bort vehetnek és szabadon eladhatnak. Továbbá mindnyájunk haszna és java érdekében, Szent István király és Szent Imre herceg napjára eső két vásár idején bármely kereskedőnek megengedtetik a város területére bort behozni és azt a szokott helyen árulni: azonban vásáron vett bort ne merészeljen a városban letenni olyan személy, ki nem itt lakik, házzal nem bír, bár ha adót fizet is, se más külföldi idegen. A fent említett prépost, kanonok, oltárigazgató, karpapok, a mi keresztes uraink és a zárdai úrnők jobbágyai, azok borát és más javait behozhatják, azonban nem árulhatják, hanem házaikhoz szállítsák. Kivéve, ha azon urak, jobbágyok vagy más polgárok, kiknek itt házuk van, abból a borból venni vagy eladni akarnának; amit szabadon megtehetnek. Azok, kiknek itt házuk van, de személyesen nem laknak itt, se saját, se vett boraikat a városba, házaikba be nem szállíthatják. Senki az itt lakó polgárok és jobbágyok közül, a városban időző rokonok, barátok, idegenek saját vagy vett borát a maga bora mellett, e határozat ellenére, behozni ne merje; különben az ilyen bort elkobozzák és az alábbi módon kifolyatják. Ugyancsak ha zsellérek vagy külföldiek az előbbi rendelkezés ellenére vett bort nyíltan, titokban vagy bármi szín alatt a városba hozni megkísérelnék, az ilyen bort a piacra vigyék és kíméletlenül kifolyassák. Hogy e határozat megvalósuljon és közmegelégedéssel megtartassék, utcánként szükséges számú polgárokat és az említett urak jobbágyait kell megválasztani, 'kik esküt tesznek, hogy szorgalmasan és igazságosan fognak őrködni e határozat megtartásán. Joguk legyen ezen esküdteknek annyiszor, ahányszor kellőnek látják, a városban bárhol levő összes polgárokat, kocsmárosokat és pincegazdákat megesketni, illetve ezen esküvel a fenti rendelkezéseket megtartatni. Ezek a választott esküdt polgárok fizetségül a határozat ellenére talált bor harmadrészét kapják; úgy azonban, hogy az ilyen bort a közpiacra kell vinni, ott harmadrészét kivenni, azután a hordó fenekét beütni. Nem feledve azt sem, hogy ha ilyen választott esküdt személy csalást, 180