Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

írástudó rétegének döntő része, ott maradtak fenn a latin nyelvű római jogi emlékek, ebből a körből kerültek ki a világi urakat szolgáló klerikusok, írástudók is.17 Az egyházi per a késő római perből átvette és mindmáig megtartotta egyrészt a perbeli képviselő, a procurator, másrészt a fél jogi szaktanácsadójaként működő advocatus intézményét.18 ,,A procurator az, aki más jogi ügyében megbízásból eljár. Egyesek szerint járuléka az ingyenesség, de mai szokás szerint salariumért állítanak procuratort azok, akik nem tudnak, vagy nem akarnak saját ügyükben eljárni"1* „Advocatusnak nevezzük, aki a bíróság előtt jelen lévő peres félnek segítséget nyújt abban, hogy ügyét jogszerűen vezesse. Ezért komoly, bölcs, jogban és szokásban jártas férfiúnak kell lennie. Bár hasonlít a procuratorhoz, mégis különbözik tőle, mert az a távollévők, míg ő a jelenlévők ügyét viszi, és így nem is ura a pernek, mint a procurator. Tiszte közhasznú, tiszteletreméltó, előjogokkal jár, tanult, jogtudós embert kívánó, a procuratoréval ellentétben."20 Látható, hogy az egyházi perbe a kettős ügykör a későrómai jog fogalmi meghatározásával került át, és ott mindmáig meg is maradt.21 Ugyanez a kettősség található a középkori olasz városállamok jogában, ezt vették át a franciák, és ebből ered az ügyvédi hivatás kettőssége a mai angol jogban is. A világi perben azonban még hosszú századokig nem fejlődött a joggyakorlat addig, hogy tényleges jogi képzettségű szakembereket kívánt volna. Az ars notarialis, a formulák, okiratszövegek ismerete, a klerikusok által a kolostori iskolákból hozott írástudó ismeretek és a nem túl bonyolult helyi szokások ismerete elég volt arra, hogy a különböző rendi előjogok alapján bíráskodó laikusok mellett valaki ellássa az ítélőmester, vagv a feleket képviselő, kívánságaikat írásba foglaló deák feladatát." A középkorból adataink vannak arra, hogy helyenként az ítélkezés és perlekedés a régi római acíio stricta kötött kérdés-felelet rendszerű formájára hasonlított. A kérdés helyes feladásával pert lehetett veszteni vagy nyerni, például a lombard jog szerint, mert a bíró válaszában kötve volt a kérdés szövegezéséhez. Természetes, hogy a laikus félnek az ilyen formulák pontos betartásánál képviselőre volt szüksége. De ebben a kötött perben jelent meg először a képviseletnek egy további előnye, amellyel a középkori jogrendszerekben, hazai jogunkban is, még találkozunk: ha a képviselő rosszul adta fel a kérdést, és a per emiatt vesztésre állt, meg kellett vonni tőle a megbízást, és a fél, vagy új megbízottja a kérdést most már helyesen, a hibát kijavítva tehette fel.23 Főként a különböző germán jogterületeken találjuk meg az igazságszolgáltatási eljárásnak egy sajátos szereplőjét. Ez a korai germán jogban a felek szószólójaként lépett fel, a bíróság jelölte ki, eosago, fürsprecher, vorsprecher. A felek igényének előadása a feladata, de nem a felek rendelkezése, hanem saját meggyőződése szerint, talán azért, hogy a szóbeli eljárásba a contradictorius formát bevigye, és a bírót mentesítse a szembenálló követelések megfogalmazásától. Nem jogvégzett vagy jogtudó ember volt ez a szószóló, 12