Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - I. Az ügyvédség kialakulása Magyarországon és 300 éve Fejér megyében

viszont erkölcsi és pártatlansági követelményeket támasztottak vele szemben. Esküt kellett tennie az igazságos pervitelre, joga volt viszont tanácsot kérni, hibás lépését visszavonni, és ha bírságban marasztalták, a féltől kártérítést kérni.24 így a szószóló mellett a perben szükség szerint megjelenhetett a tanácsadó, az odahívott advocatus, és a kettős szerep a germán jogterületen is gyakorlattá lett, noha a jogtudó, tehát római vagy egyházi jogban művelt, idegen bölcsességet magával hozó szakemberrel szemben sokszor megnyilatkozott a gyanakvás, ellenszenv, tiltakozás.35 Amint a német-római császárság megalakulása után a német területen a római fogalmakra való hivatkozás általánosabb lett, a vorsprecher a procuratorral nyert azonosítást. Pl.: az 1415-től működő birodalmi kamarai bíróság, a Reichskammergericht mellett működő, a képviseletet kötelezően ellátó jogászok e megjelöléssel szerepeltek egészen a XVIII. századig, a bíróság megszűntéig. A Reichskammergericht procuratorai végig megtartották azt a közérdekűnek és közbecsülésben lévőnek értékelt pozíciót, ami az ősi vorsprecher pozíciójából következett, és ennél a bíróságnál a procurator és az advocatus értékelésében az egyházi jogi, az advocatust előnyben részesítő szemlélet sohasem lett úrrá.28 Az alsóbb területi bíróságoknál azonban az írásbeli per bevezetésével a középkor végére bekövetkezett a kétféle szerep egybeolvadása, a procurator munkakörének elsekélyesedése, alacsonyabb értékelése.27 Mindenesetre a XI. század Európájában az általános latin hivatalos nyelvben a perbeli képviselők kétféle elnevezése volt használatos. Ezek közül az advocatus csak elvétve szerepelt, hiszen a jogászi szakmai képzettség is egészen ritka volt. A procurator viszont, mint az írástudatlan, a latin nyelvben járatlan felek perbeli képviselője, klerikus, vagy deákképzettségű írástudó embere, mindenütt megjelenik, ahol az igazságszolgáltatás a rendi államapparátus felépülése során elszakadt az ősi törzsi keretektől, és a népvándorlással Európába áramlott népektől idegen latinos műveltség nyújtotta formákat kezdi alkalmazni.28 3. A perbeli képviselet kezdetei Magyarországon A XI. században elsősorban nyugati mintára megszervezett feudális magyar állam szükség szerint átvette, törvényhozásában, okleveleiben felhasználta mindazt, amit a nyugatról beáramló klerikusok magukkal hoztak az európai jogi formakincsből. Arra, hogy milyen volt a magyar igazságszolgáltatás az ezt megelőző időben, legfeljebb következtetni lehetne összehasonlító jogi alapokon. A „pogány" Magyarország szokásaiból egyébként éppen a literátus réteg a királyság korában lehetőleg semmit sem vett át. Ha valószínű is, hogy a törzsi szerkezet nyomainak teljes eltűnéséig a helyi jogszolgáltatás őrizhetett elemeket az ősi magyar eljárásból, ezeknek írásbeli nyoma, a középkori perrendre kihatása alig lehetett.1' 13