Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - II. Forrásszemelvények az ügyvédség történetéhez

lik, melyek más tartományokban ahol a szabad adásvétel behozatott, s ennek folytán a királyi fiskus öröklése helyt nem talál, ismeretlenek. Ezekről, némely kivétellel, már maga Werbőczi a 11:71. címében mondja, hogy azok hosszú perfolyamatúak, úgy, hogy egy ember életkora alatt alig érhetnek véget, ennélfogva a késedelem oka nyilvánvaló. De az ügyek ezen késedelmeskedése általában az ország háborúira vezethető vissza, melyek során az egész kereszténységért őrt állt és annak védfalát képezte. Az ismétlődő szerencsétlen korszakok, az országot ért csatavesztések alatt, mind a köz-, mind a magán és családi levéltárak elpusztultak. Innen van, hogy az okirataik elvesztését vitátoknak Albert törvénye egy évig tartó határidőt enged. Innen, hogy a vezetőiket vesztett egyházaknak, éppen úgy, mint az özvegy nőknek, egy évi halasztás engedtetik. Innen az is, hogy azok részére, akik pervesztesekké lőnek, annyi jogorvoslat, minők az eltiltás, visszaűzés, egyszerű perújítás, a kegyelem mellett való perújítás rendeltetett. Mindezeknek alapoka az ország szerencsétlen viszonyaiban és a legtöbb család okiratainak elpusztulásában, nem pedig az ügyvédek furfangjaiban rejlik. A királyi bíróságok gyakran négy, sőt öt századon túl terjedő jogokat látnak újra feltámadni, annyi idő eseményeiben kell az okiratokat, a tényeket, a javak átváltoztatását kipuhatolni. Ily ügyekbe többnyire számos alperes lép be, hivatkozás történik folytonosan szavatosokra és fokozatosan pótszavazatokra; ez alatt elhalnak néhányan vagy az alperesek, vagy a szavatosok közül, kiknek örökösei újból perbe hívandók. Tanúhitelesítések fordulnak elő, bírói szemlék, melyek gyakran elhalasztatnak, mert a tekintetes Tábla az ítélőmestereket nem nélkülözheti mindig. Magában az érdemben amennyi a hely, sőt gyakran ahány alperes van, annyiféle a védekezés és ugyanannyi ítélet szükséges. Ezeket előzetesen előrebocsátva, már most a kegyelmes rendelet némely pontjaira nézve a tekintetes királyi táblához a következő alázatos megjegyzéseket terjesztjük: Az l-re nézve: A leteendő vizsga által a Felség és a magas bíróságok célt alig érnének el. A vizsga legtöbbnyire az emlékezet dolga, a törvénytudomány pedig inkább gyakorlat, mint elmélet. Hosszú működés során, számos éven át készülnek az ügyvédek. Legtöbben, kik kezdetben csekélyebb sikerrel működtek, idővel a közönségnek és a peres feleknek hasznos segítőivé nőtték ki magukat. A jogtudomány a többi tudományoktól, amelyekben a tanárok vagy tanítók vetélkednek és bíró híjján saját kényük szerint működnek, nagyban különbözik, és az ügyvédi, valahány ügyet felvállal, ugyanannyi igen szigorú vizsgát áll ki. Az ellenfél ügyvédeiben — nagyobbrészt többekben — kemény vetélytársakat és bírálókat talál. Bírái a legelőkelőbb jogtudósok, úgy hogyha már kezdetben nem képes jelét adni megfelelő képességének gyakorlata magától elsorvad. Eddig becsben álltak az ügyvédek, jeles és főnemes szülők fiai is e pályán, mint küzdőtéren készültek elő a haza magasabb tisztségeire és méltóságaira, ennélfogva az ügyvédség szerte az egész hazának, valamennyi megyei és kormányállásnak előiskolája volt. Főnemes jeles férfiak sem restelltek e pályára lépni, bizonyára inkább a megbecsülés, mint valamely csekély haszonért ajánlva fel működésüket honfitársaiknak. Jutalomképpen az ifjabbak megelégedtek csupán a jövőbeni emelkedés reményével, az idősbek pedig a tisztelettel és becsüléssel. Az új intézkedéstől azt várhatjuk, hogy azon ifjak, akiket anyagi viszonyaik erre nem kényszerítenek, a velük született szégyenérzetből, tartva a szigorú vizsgálat kétes eredményétől (minthogy némelyek a vitatkozás, mások pedig inkább a munkálkodás tehetségét nyerték), vagy előre félve a vádolt ügyvédekkel szemben meghatározott és a felülvizsgálat előtt is már országszerte kihirdetendő kemény büntetésektől, s látván, hogy ezen pályát kevesebbre becsülik más közhivatalnál: jövőben — a közösség nagy kárára — otthon maradnak. A sikkasztókra, nemcsak az ügyvédekre, hanem egyáltalában mindenkire — legyen az illető bárminő állásban — kétségtelenül meg vannak szabva a büntetések, amelyek a bíróság által kimondva, már eléggé közhírré vannak téve. Ezért tehát csak az országgyűlésről visszatérő követek vonatkozásában és sehol másutt nem létezik külön közhírré tétel, ezután pedig egyedül és kizárólag az ügyvédekre nézve, mintha ezek a többi honfiaktól elkülönítendők és másoknál gyanúsabbak volnának. A 3.-ra: Ha a vizsga a kegyelmes királyi rendelet szerint egyedül a királyi és 111