Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - II. Forrásszemelvények az ügyvédség történetéhez

kerületi táblákhoz fog tartozni, akkor a vármegyék, melyek egyébként a felsőbb kormányszékekhez is adnak kitűnő egyéneket és akiknél éppen úgy találhatók a vizsgáztatásra képes férfiak, a vármegyéhez tartozó minden egyén megvizsgálásától el lesznek zárva, pedig méltán feltehető róluk, hogy saját embereiket legjobban ismerik. Ha továbbá azok, akik a királyi táblánál óhajtanak ügyködni, a királyi vagy báni tábla; azok pedig, akik a kerületi tábláknál, megyéknél s városi tanácsoknál, — a kerületi táblák előtt kötelesek vizsgázni: ebből az következnék, hogy a kerületi tábla előtt vizsgát állott ügyvéd a királyi táblai bíróságnál sohasem működhetnék, vagy hogy magát újból a királyi tábla vizsgájának vesse alá, bár ezt már előbb a kerületi tábla előtt letette. A 8.-ra: A hallgatás a becstelenség büntetése, a halálbüntetéssel egyenlő súlyú, s bélyege az utódokra is átszáll. Fölötte súlyos, hogy az. akit esetleg egy alsóbb bíró megbélyegez, ami tévedésből vagy felindulásból is megtörténhetik: még mielőtt ügyét az utolsó legfőbb bírói szék felülvizsgálná, máris töröltessék az ügyvédek törzskönyvéből, neve országszerte köröztessék és így becsületén és tisztességén kitörölhetetlen folt essék. A 9.-re: A bírák lelke nincsen az ügyvédek kezében. Az ügyvéd előre nem láthatja, hogy a bíró az ügynek mely közbeeső körülményére összpontosítja figyelmét. Bizonyítja a tapasztalás hogy maguk a táblák különböző elvek alapján ítélnek. Gyakran arra, amit egyik bíróság jelentéktelennek tart, a másik ítéletét alapítja. Ez okból az ügyvédek hittel vállalt kötelezettségüknél fogva mindazt felhozni tartoznak, amit az ügy védelmére célirányosnak vélnek. Ebben tisztán lelkiismeretük lehet bírájuk. Elismerik az ügyvédek, hogy néha fordulnak elő haszontalan perhalasztások, de maga az ilyen dolog is sokszor könnyebbséget hoz a peres félre viszontagságaiban. Az alperesek többnyire tudatlanok lévén, sokszor készületlenül jelennek meg. Először az ügyvédnek kell őket bizonyságleveleik megszerzésére és bemutatására utasítania; eközben a nyugtalankodó peres felek gyakran a bírósághoz járulnak, sokszor alkalmatlanul sürgetvén ügyeiket; míg másrészt a szegény tanulatlan fél kutatja iratait, s e célból a konventeket, káptalanokat s a többi hiteles helyeket, de más családok levéltárait is bejárja: az ily alperes ügye mindenesetre támogatandó, nehogy a türelmetlen felperesnek áldozatul essék és megfosztassék későbben nagy fáradsággal visszaszerezhető jogától. Ilyeneknek maguk a törvények is a birtokon belül igénybe vehető sok jogorvoslattal segítségükre vannak. Azért az ügyvédek ebben is mindenekelőtt az Istennek tartoznak tetteikről számolni. A 10.-re: Az állampolgárok és maguk a tábla tagjai tudják, hogy az ügyvédek gyakran több ügyet felvállalni nem akarnak; hogy többször csak kérésekre és kelletlenül, nem pedig a nyereség reményében lépnek az ügyekbe, sokszor pedig a sérelmezettek iránt való buzgalom indítja őket a segélynyújtásra. Az ügyvédeknek meghatározott számú ügyekre való korlátozása kivihetetlennek látszik. A felek szabadsága ügyeiket arra bízni, akire akarják. Egyes családok bizalmukat egyik, vagy másik ügyvédbe helyezik, mint olyanba, aki már évek során kezelte összes ügyeiket. Márpedig, ha az ügyvéd, esküjétől kötve, korábbi ügyeiről le nem mondhat, másrészt ily családnak újabb ügyei keletkeznek, és rendes ügyvédüknek ügyei, a meghatározott számban megvannak, vajon nem jut-e az ily perlekedő fél abba a helyzetbe, hogy újabb pereit más ügyvédre bízni és házi titkait többekkel közölni kénytelen? A munka és fáradság egyébként nem annyira az ügyek számától mint a tárgy súlyától függ és gyakran két-három per több munkát ad az ügyvédnek, mint húsz más: mi lesz aztán, ha az ügyvédek közül némelyek serényebbek, mások kényelmesebbek; mert az Isten nem nyújtja egyenlően adományait? Ezenfelül, királyi gondviselésből, szegényeknek szintén vannak ügyvédei. Hát ezek is korlátoztassanak az ügyek száma tekintetében? Vajon ezeknek hasonlóan tilalmas lesz más, mint a szegények ügyeinek vitele? Sőt, ha a szegényügyek annyira emelkednek, hogy az ügyvédekre meghatározott számot meghaladják, talán a többiek védtelenül és segély nélkül maradnak, vagy tán ezek sorukra várni kénytelenek? Az ügyvédek számának korlátozása szintén alkalmatlannak és a közönségre ártalmasnak látszik. Gátolni, nem előmozdítani fogja ez az igazságszolgálta112