Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - II. Forrásszemelvények az ügyvédség történetéhez

nyilvános vizsgát. Azok pedig, akik a megyékben, szabad és királyi városokban, valamint a kerületi és Dalmát-, Horvát- és Slavonországok tábláin akarnak ügyvédkedni, ugyanazon kerületi táblák teljes ülésén nyilvános vizsgát tenni kötelesek. 4. Ami azokat illeti, akik ügyvédi esküt máris tettek és ügyvédként működnek, köztudott, hogy köztük sokan részint életkoruknál, részint pedig hivatásuk hosszabb gyakorlatánál fogva, úgy el vannak készülve, hogy az ügyök vitelére alkalmasak. Alig kétséges azonban, hogy az ügyvédek sorába olyanok is be vannak jegyezve, akik kötelességüknek alig képesek megfelelni: ez okból kegyelmesen rendeljük, hogy az életkoruknál, vagy hivatásuk hosszabb gyakorlásánál fogva, köztudomás szerint, tisztük teljesítésére alkalmasak; nemkülönben azok, akik gyakorolják az ügyvédséget, és tudományuk és az ügyek vezetésében való jártasságuk kitűnő próbáit adták a vizsga letétele alól felmentést nyerjenek. Azonban mindazok, akik csak három éve gyakorolják az ügyvédséget, valamint azok, akik bár több éve ügyködnek, de a jogtudományban gyöngébbek, minden személyválogatás és tekintet nélkül, a föntebbiek szerint vizsgának vessék alá magukat, akik pedig vizsgát tenni nem akarnak, egyben az ügyvédi tisztségre alkalmatlanoknak nyilváníttassanak. 5. Azok akik a vizsgát sikeresen le nem tették, visszavetendők, a tudományuknak elégséges próbáját adott többieknek pedig ott, ahol a vizsgálatot kiállították, erről bizonyítvány adandó ki; a megvizsgált és alkalmasnak talált egyén ennek felmutatása mellett, (de enélkül nem) mindenütt, a hatóságok előtt, minők az ország közbírái, ezek ítélőmesterei, megyék, káptalanok és konventek, esküt tehet, mely tőle elfogadható. 6. A bizonyságlevél az eskütételről az ügyvédek sorába eképp felvettnek kiadandó és pedig oly módon, hogy abba a letett vizsgáról szóló bizonyítvány kifejezetten beiktatandó. Minthogy ez az ügyvédek sorába bevettek személyére nagyobb biztonságot nyújt; 7. Kegyelmesen rendeljük, hogy a királyi tábla a báni és a kerületi táblák, hasonlóképpen minden egyes vármegye ügyvédének, aki kebeléhez tartozik, nevét vegye törzskönyvbe és hirdesse ki nyilvánosan, hogy így mindenki megtudhassa, hogy az ügyek vitelére kinek minő joga van. Ellenben: 8. Minthogy megtörténhetik, hogy azok is, akik az ügyvédi tisztségre alkalmasaknak találtattak, idővel nyereségvágyból olyasmire tévelyednek, ami a törvények rendelete szerint a hallgatás, sőt a becstelenség büntetésével is megbélyegzendő, s az egész közönségnek és maguknak a pereskedőknek legfőbb érdeke az ily sikkasztókat és a bíróság tekintélye által megbélyegzetteket megismerniök, hogy azoktól őrizkedhessenek, ezért kegyelmesen elrendeljük; hogy ha valamely ügyvédet hallgatásra, vagy becstelenség büntetésében elmarasztalnák, a marasztaló bíróság a marasztaltat az ügyvédek törzskönyvéből azonnal törölje vagy töröltesse, az eskütételről kiadott bizonyságlevelet törekedjék visszaszerezni; egyúttal pedig ez iránt Felségünknek tegyen alázatos jelentést, hogy az ország minden egyes megyéjének ezt tudomására adathassuk és elejét vegyük annak, hogy az ilyen hallgatással, vagy becstelensóggel sújtott egyén más helyütt ügyvédkedhessek. Minthogy pedig gyakran megesik, hogy némely ügyvéd, ahelyett, hogy a hozzája fordulóknak őszinte tanácsot adna, inkább a tehetetlen és tudatlan emberek felbujtójaként szerepel és azokat haszontalan perlekedésekre ösztönzi, a nyomorultak erszényét kiüríti és őket igen gyakran romlásba dönti: ezért nektek kegyesen meghagyjuk, hogy a kebeletekbe fölvett ügyvédekre szorgalmasan figyeljetek és felügyeljetek, és ha ily felbujtók találkoznának, azokat keményen meginteni és a szükségeshez képest a törvényszabta úton megfékezni kötelességteknek tartsátok. 9. Minthogy az igazságszolgáltatás késedelmét és a perlekedők kifáradását az ügyek hosszadalmas lefolyása okozza, amely az ügyvédek haszontalan kifogásaiból és terjengős feleseléséből származik, ami által az ügycsomók hatalmassá dagadnak és a bíró az ítélkezéssel más ügyeket elhalasztva, hosszabb időt kénytelen tölteni, a felülvizsgáló bíróságok pedig annyi és oly nagy percsomók átvizsgálására alig elégségesek: azért, bár ily visszaélések ellen az 109