Fejér Megyei Történeti Évkönyv 8. (Székesfehérvár, 1974)

Tanulmányok - II. Forrásszemelvények az ügyvédség történetéhez

ARTICULUS IV. A' Procuratoria Constitutiók mindenütt az Országnak részeiben, Fő és Vicé Tiszteknek, Nótáriusoknak, CanceHaristáknak, kik specialiter arra exmittál­tatnak, hasonlóképen Városi rendeknek a' Bírák előtt lött hit szerént való rescriptumokra, mind két Cancellariáról, és Káptalanokból-is megadassanak. 23. Szabályzat, betartandó a királyság ügyvédei és perbeli képviselői részéről Minthogy élni kívánunk Császári és Királyi tekintélyünkkel és hatalmunkkal, melyet elnyertünk (elismerték azt az ország karai és rendéi az 1526-ban tar­tott diétán ugyanannak első törvénycikke szerint) s szívünkön fekszik mind­annak érett megfontolással való rendezése, ami szükséges az ország kormány­zásához, mely kormányzás elsősorban és legfőképpen az igazság szolgáltatá­sából áll: mivel királyi fenségünkhöz jutottak és elé terjeszttettek számos panaszok és sérelmek az igazságszolgáltatás intézésével kapcsolatban, melyet azok, akikre tartoznék, elmulasztanak, késleltetnek sőt hátráltatnak: s mint­hogy ennek okaként nemegyszer és nem utolsó sorban az ügyvédekre vagy procuratorokra emelnek panaszt; akiknek hivatása egyébként az egész állam­ban közérdekű, tisztelt, gyümölcsöző és szükséges, nehogy a védelem nélkül maradott ügyét jogellenesen veszítse, ezenfelül dicséretes is, ha illő módon gyakorolják: hiszen ha nem védenék az ügyvédek az özvegyeket, árvákat, együgyű ártatlanokat, a gonosz emberek cselvetésétől, jogtalanságától, zsaro­lásától, áldozatul esnének, így illően hasonlítják az ügyvédeket a hazát védő katonákhoz; mégis ha ők a nyereség szennyes vágyától elragadva igaz és igaz­talan ügyeket vegyesen vállalnak fej, megbízóikat és ügyfeleiket, akiknek igaztalan ügye van, az ügy vállalásakor igaztalan perek szítására és bonyolí­tására ösztönzik és rávezetik, méltán elítélendők és kiutasítandók az államból. Kétféle olyan ügyvéd van, akik az egész tiszteletreméltó jogi tanácsot adó tes­tületre a tömegek méltatlankodását idézik. Először azok, akik nyereségvágy­ból vegyesen vállalják a jogos és jogtalan igények érvényesítését, megbízóikat és ügyfeleiket pedig a hamis per első szabálya szerint gonoszul így oktatják ki a pervitelre: ha megtetted, tagadd! Másodszor a közélet rabulái, akik sem­mi jogot nem tanultak, akiknek merész és harsány hangjukon túl sem tapasz­talatuk, sem jogi tudásuk, sem bölcsességük, sem alkalmasságuk sem lelkiis­meretük: akiket a jogtudós Cuiacius egyetemesen a perek tudatlan szítóinak, ügyfeleik részére csalást és ostobaságot rosszhiszeműen árusítóknak nevez. Az ügyvédeknek olvasottaknak, jól felkészülteknek és törvénytudóknak, de nem kevésbé tisztességeseknek és feddhetetleneknek kell lenniük, nehogy tisz­tük inkább az igazság kijátszását és a perek növelését szolgálja, mintsem az igazság felderítését és a perek megszüntetését, ezáltal dagadjon az ő erszé­nyük, s tönkremenjenek szerencsétlen ügyfeleik. Nem kevés ügyvéd köt meg­bízójával vagy ügyfelével egyezséget a pertárgy egy részére, különböző mes­terkedéssel és ürüggyel hurcolják meg a peres feleket, tartalmatlan kifogá­sokkal, hosszú válasziratokkal és a tárgyhoz nem tartozó eszmefuttatásokkal húzzák a pert, s időt akarnak helytelenül eluralkodott szokás szerint nyerni. A szegény ügyfelek szűkössége miatt ügyük jelentéktelensógére hivatkozással a támogatást megtagadják, ezáltal az igazság sérelmét és a szegény peres felek romlását példátlan módon okozzák. Hogy az ilyen visszaéléseknek és a peres felek hasonló károsodásának végét vessük és elejét vegyük, a felhívásunkra és megbízásunk szerint Pozsonyban összegyűlt nádorunk és a római szent­birodalom hercege, Eszterházy Pál kedvelt rokonunk, más hűséges báróink és főpapjaink, valamint királyi táblánk bírái által szentesítettük ezt a szabályzatot, hogy bármely ügyvéd, aki a pertárgy részét magának lekötné, járandóságát a kincstár részére veszítse el, s az általa kötött ilyen egyezség érvénytelen és semmis legyen, a felek pedig annak kötelékétől feloldandók. És miután a bí­rákról, akiket eskü is köt, de Leo és Alexander császárok törvénykönyvben rögzített büntetése a kötelességszegő bíróra is fenyeget, hasonlót fel nem téte­lezhetünk: irányításukra és ellenőrzésükre felhívjuk az egész királyság min­den rendes és alsóbb bíróját, őelőttük kell költségeikben is a peres felekkel mértékletesen, lelkiismeretesen munkájukat értékelve megegyezniök. Ha pe­104

Next

/
Thumbnails
Contents