Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

mi vállalkozást előmozdító tevékenységet sem. Székesfehérváron ilyesmiről 1840-ig nincs tudomásunk. Székesfehérvárott az eredeti tőkefellhalmozódást, így a kapitalizmus kialakulását és fejlődését az is gátolja, hogy a várost a gazdag polgárság (patrícius) igazgatja, amelyik teljesen a céhek keretein belül él, „tisztes" ipart üz, ill. kereskedelmet folytat. A céhek a XVIII. században Magyarországon már fejlődést gátló testületek voltak. Sokszor csak nagy összeg lefizetése mellett vesznek fel tagokat zárt létszámú soraikba, pedig az egész országban kevés ekkor az iparos és a kereskedő. Az 1715. évi országgyűlésen a rendek többször kimondták, hogy a céhek az országnak nem használnak, hanem sok kárt, drágaságot okoznak. Az iparhoz szükséges anyagok megvásárlásánál, az iparcikkek eladásánál a céhek érdekeiket egyeztették, az árakat mód felett felemelték, társaikat a céhbe nagy összegekért vették fel. Az iparcikk előállítása lassú és nem vált tömegessé, ugyanakkor drága volt. Az ország iparosodásának nagyobb mérvű megindulásához kérik a rendek a kézműves társulatok kihágásainak megszüntetését, értelmes kézműveseknek minden ártalmas megszorítás nélkül, elviselhető díj mellett, akár a városi tanács hatalmával segített felvételét, s az ország törvényeinek sérelmébe hozott összes szabályaik eltörlését.

0 Ezt az 1715. évi 79. tc.-et az 1723. évi 74. és az 1729. évi 10. törvénycikk is megerősíti. így a megyék felhatalmazást nyernek a céhek munkájának felülvizsgálatára és irányítására. 1726ban megalakul a „Székes Fejér Vármegyében levő külső nemes Takács céh" — a pozsonyi anyacéh 1712. évi szabályait véve alapul. Fejér megye közgyűlése a külső takács céh levelének jóváhagyása során a felvételi díjakat úgy módosítja, hogy a sokféle adók 7 forintra mérsékeltessenek, azaz csak egy negyedére szabja a felvételi díjakat. Az anyacéh 5. és 6. cikkelye szerint ugyanis midőn a takácslegény mestermunkájának elbírálására a céhbeli mestereket egybe hívatja, 16 garas értékű pénzt, s a mestereknek 1—1 tallért és egy „uzsonnát" (merendát) tartozik fizetni. Amikor a legény a mestermunkát jól megcsinálta, fizetett a céhbeli mestereknek 20 ft-ot az ebédért, — az ún. mesterforintot, — 2 font viaszgyertyát a céh ládájába, majd egy leforgás után 30 ft-ot; mindez több mint 50 ft. Nagy megterhelés volt ez egy mesterlegény számára, amikor pénzforgalom alig volt az iparilag elmaradt országban.

10 A bécsi udvar a magyarországi céhek megerősítését szorgalmazza,

11 szembeszáll a rendekkel, akik az országgyűlésen a céhek eltörlése mellett voltak. Mária Terézia uralkodása alatt a céhekkel kapcsolatos álláspont alig valamelyest változott. II. József azonban meglazítja a céhek kereteit, s az eddig onnan kizárt népek, társadalmi rétegek előtt — (jobbágyok, cigányok, zsidók) — kitárta a kaput. Halála után a céhek megint megkísérelték visszaszerezni hatalmukat, de a fejlődést már nem tudták megállítani. Mindazonáltal a céhrendszer tárgyalt időszakunkban megmaradt. A céhek, tagjai egyéni érdekeik miatt megpróbálták útját állni az iparosodásnak. Törekvésüket Fejér megyében siker is koronázta. Az országban a manufaktúrákat vagy egyéni vállalkozások hozták létre, vagy maguk a céhek, — a körülmények hatására. Fejér me-