Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Balázs László: Az ipari és kereskedelmi tőkefelhalmozás a XIX. század első évtizedében Fejér megyében

gyében azonban e •kezdeményezéseket elnyomták, vagy azok erőtlenül megszűntek. Az előbbire példa Berfl János kísérlete, aki Székesfehérvárott posztó-manufaktúrát akart felállítani. Az országban a földesúri birtokokon ekkor már több helyütt vannak textil-manufaktúrák. De a bécsi udvar szívesebben látta volna ezeket a városokban, mert ebből több adó jövedelmet remélt. A helytartótanács fel is szólítja a városokat, hogy pénzükkel támogassák a felállítandó manufaktúrákat. Ekkor Berfl János, aki korábban a jól jövedelmező sasvári manufaktúra tisztje volt, engedélyt kért a várostól gyapjúgyártó üzem felállítására, melynek fő terméke a posztó volt. A kérelem ellen 20 fehérvári takácsmester kétségbeesetten tiltakozik, mondván, ez végromlásba dönti őket. Berfl azonban a város tiltakozása ellenére is megkapta a helytartótanácstól az engedélyt az üzem felállítására. A manufaktúra azonban csak 4 évig, 1769-ig működött. A város vezetősége több ízben megbüntette Berflt különböző szabálytalanságok miatt, végül erkölcstelenség vádjával kiűzte a városból.

12 A helytartótanács többszöri felhívására sem létesült a városban sokáig textil-manufaktúra. Végül 1785-ben maga a fehérvári posztócéh alakított manufaktúrát, de ennek a működéséről semmi közelebbit nem tudunk. Valószínűleg jelentéktelenebb vállalkozás lehetett, s nemsokára megszűnhetett.

13 Semmit nem tudunk Tóth Ferenc székesfehérvári takács szándéka beteljesüléséről, aki 1807-ben 1000 Ft kölcsönt kért három (alighanem fonó-) gép felállítására.

14 A céhek ellenállásában kell keresnünk annak okát, több más akadály mellett, hogy Székesfehérvárott nagyobb tőkefelhalmozódás nem történt, s nagyobb ipari és kereskedelmi létesítmény nem lehetett egészen a század közepéig. Mint a tűztől, úgy félnek a céhek, a mesterek a manufaktúrától.

15 Ha mást nem is, de textil-manufaktúrát lehetett volna felállítani. A várost a Sárvíz kanálisai szabdalták keresztül, tehát az ipari létesítmények vízigényét gyorsan, könynyen ki lehetett volna elégíteni, de nyersanyagiban, gyapjúban is bővelkedett a megye. Ezek a manufaktúrák megrendítették volna a céheket. Ugyanis a manufaktúrában dolgozó munkások ugyanazt végezték, mint a céhek tagjai, de a céh kötöttségei nélkül. A manufaktúrák bárkit felvehettek munkába privilégiumaik alapján, tanulókat képezhettek ki rövidebb idő alatt. A céheknél nem volt meg a megfelelő munkamegosztás, képtelenek voltak a részmunkák kellő pontosságú elvégzésére. A megszokott áru termelésére való beállítottság, a nehézkesség, az új szükségletekhez való alkalmazkodási merevség, mindezek alapvető okai voltak a céhek bukásának.

16 Így Székesfehérvárott, de magában Fejér megyében is, — ahol ugyancsak erősek a céhek, — nem fejlődött ki ipari kapitalizálódás egészen az 1840. évi 17. te.-ig. Más, nagyobb városokkal ellentétben Székesfehérvárott még 1870-ben sincs gőzgép.

17 1848-ig a kereskedelmi tőke felhalmozódására sem volt nagy lehetőség. Az 1840. évi törvények bevezetése után kezd ugyan a helyzet változni, de nem olyan mértékben, ahogy ezt a város gazdasági lehetőségei engedték volna.