Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Tanulmányok - Szerényi Imre: Kísérlet a megyei igazgatás átalakítására II. József korában

nak, amelynek ügyintézését II. József lassúnak és körülményesnek találta. A helytartótanács szervezete valóban nem felelt már meg a kor megnőtt követelményeinek. Ezért az uralkodó új ügyintézési rendszert vezetett be a helytartótanács munkájának javítása és gyor­sítása érdekében; az ügyosztály-rendszert. Egy-egy ügyosztályra (de­partamentum) a feladatkör egy-egy meghatározott ágát bízta. A hivatalszervezet reformja egyrészt a központosítást, másrészt az ügyintézés szakszerűbbé tételét szolgálta. II. József a közigazgatás „(tökéletes" megszervezésével kívánta elérni távolabbi célját, az „egy­séges monarchia" létrejöttét. A központosítás munkáját ezzel tehát még nem fejezte be, illetve nem érezte befejezettnek. A központi hivatalok belső ügyintézését sikerült 1785-re olyan mértékben átala­kítania, hogy az alkalmassá vált az újabb reformok és intézkedések végrehajtására. De tudta, hogy a „legfelső" elképzelések sorsa nem­csak a központi kormányszervek munkáján és hozzáértésén — tegyük hozzá, lojalitásán — múlik, hanem az alsó fokú igazgatási apparátus szervezetén is. Ez a felismerés késztette arra, hogy ne álljon meg a közigazgatás átszervezésekor a központi kormányszerveknél. A viszonylag önálló megyei köziigazgatás nem felelt meg az ural­kodó abszolutisztikus, a birodalmi egység megvalósítását célzó törek­véseinek. 1784 végén kezdett foglalkozni egy új területi közigazga­tási szervezet megvalósításával. Egy olyan nagyobb közigazgatási egység létrehozását tervezte, amely az ország több megyére terjedő területét fogná össze, a kormányzóságokhoz hasonlóan. Egy-egy ilyen nagyobb terület élén nem állhatna más, csak az uralkodó által ki­nevezett, erre a feladatra alkalmas személy. II. József elképzelése a következő volt: a megyei főispáni rend­szert megszünteti, az országot több kerületre osztja, a kerületek élére királyi biztosokat állít. A terv részletes kidolgozásához 1785 január végén fogott hozzá. Érdemes ezt a tervezetet közelebbről megvizsgálni, mivel ez szol­gált a későbbi részletesebb rendelkezések alapjául. 3 Számos, a terve­zetben szereplő elgondolás később más formát öltött, vagy más tar­talmat kapott, alapelveiben azonban nem változott meg, s különböző pontjai a későbbi utasításokban felismerhetők. A tervezet első, egyik legfontosabb pontja kimondja, hogy a királyi biztosok fő feladata a hivatal irányítása és, a királyi parancsok legpontosabb végrehajtása. A leendő királyi biztosok hatalmi súlyának biztosítását célozza a ter­vezetnek az a része, amely kategorikusan utasítja a megyéket arra, hogy megyei közgyűlést ezentúl csak akkor tartsanak, ha erre a ki­rályi biztos utasítást ad, és azon csak az általa megszabott témáról tárgyaljanak. Az uralkodó tehát számított a megyei nemesség ellen­állására, és nem akarta, hogy ez az ellenállás egy-egy gyűlésen nyílt és összehangolt formában jelentkezzen. A biztos minden esetben, amikor szükségesnek látja, katonai segítséget vehet igénybe. A biztos köteles kerületének központjában tartózkodni, és onnan irányítani a megyei hivatalokat. (Ez utalás arra, hogy az előző főispánok általában ritkán tartózkodtak 'megyéjükben.) Tavasszal és nyáron a biztosok tegyenek utazásokat kerületükben, ellenőrizzék az alispánok, szolga­íbírák, megyei és városi tisztviselők munkáját. Űtjukról küldjenek

Next

/
Thumbnails
Contents