Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)
Tanulmányok - Czakó Sarolta: Székesfehérvár szabad királyi város igazgatása 1688 – 1740.
Például a városi óra karbantartására 1703—1708-ig 105 forintot költött a tanács. Különböző karbantartó munkákat végző iparosok kifizetésére 1723—1724-ben 381 forint 21,5 dénárt, 1724-ben 289 forint 75 dénárt, hidak 'karbantartására pedig 400 forintot fordítottak. A birtokgazdálkodással kapcsolatos kiadások Székesfehérváron alacsonyak voltak, a fentebb ismertetett okok miatt. De országos viszonylatban is csak a kiadásoknak mintegy 10 %-át fordították ilyen célra a városok. 74 Az összkiadások tekintetében azonban jelentős tételt képeztek a hivatali kiadások. Országos viszonylatban 36—37 0 ( ,-ot. Székesfehérváron mintegy 32—33 %-ot jelentettek. A hivatali kiadások összege 1703—1708-ig 4000 forint 51 dénár, 1723— <1724-.ig 1513 forint 50 .dénár, 1724— 17215-ig 1346 forint 75 dénár volt. Ebben az összegben benne foglaltatnak a hivatali díjak, irodai kiadások, alkalmazottak fizetései, nyugdíjak, napidíjak, útiköltségek, követségek alkalmával küldött ajándékok, discretiok. A polgárság többször bangót adott elégedetlenségének s azon véleményéneik, hogy a tisztségviselők fizetése magas. Ez kétségtelenül igaz, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a készpénz mellett egyéb természetbeni járandóságokat is élveztek. Ezek lehettek: fa, hús, bor, termény, rét- és földhasználat, vámokból való részesedés, stb. A kiadásoknál, csakúgy mint a bevételeknél, sok mindent elszámoltak rendkívüli kiadás címén. Midőn Székesfehérvár kuruc blokád alatt állt, rendkívüli kiadásként számolták el azt az összeget, amelyet a város azért fizetett a kurucoknak, hogy a szőlőművelés többé-kevésbé zavartalanul történhessék a város határában. Ez az összeg 1708-ig 211 forint 90 dénár volt. Emellett a többi extraordinaria ugyanezen éveket tekintve 1193 forint 14 dénárt tett ki. Ez az összeg az összkiadás 9 %-át képezte. d) Ha a bevételi és kiadási rovatokat néhány évben megnézzük és összehasonlítjuk, egy sor következtetésre nyílik alkalom. Először is a kiadások aránytalanul oszlottak meg. Nem fordított a tanács kellő gondot beruházásokra, viszont magasak voltak az adminisztráció költségei, hiszen az összkiadás egyharmad részét képezték. A beruházások nem tervszerűséggel történtek, s a gazdálkodás fejlesztésére fordított (egyébként nem túl nagy) összegek mellett nagyon kevés jutott városi közcélokra. A gazdálkodás szakszerűtlen volt, minek következtében hiánnyal zárták az évet, mint 1703—1708 között, 1723-<ban, va,gy olyan minimális összeg maradt a kasszában —• amint ez az alábbi táblázatból kitűnik —, amelyet semmiféle komolyabb beruházásra fordítani nem lehetett.
