Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Lukács László: A velencei szőlőhegy népi hajlékai

A feltételezéseken túl Velence mai szőlőkultúrájának biztos nyomait csak a török utáni időkben, a XVII. század végén, XVIII. század elején foghatjuk meg. A török után újratelepült falu szőlőskertje a Velencei-hegység DK-i részében emelkedő Bence- vagy Gécsi-hegy déli lejtőin helyezkedett el. Határai: északon Nadap község határa, keleten a Nadapi út (a velence—nadap—lovasberényi országút), délen a Velencei-tó, nyugaton a Halastófolyás nevű dűlő, amely elválasztja a sukorói szőlőhegytől. A szőlőskert déli részén halad keresztül a régi Budai út (a mai (kápolnásnyék—székesfehérvári út), és az új M—7-es autópálya. A szőlőterület nagysága 1865-ben 189 kat. h., 1935-ben 158 kat. h. volt. Ez a legnagyobb szőlőskert a Velencai-hegységiben.

13 Talaja a hegység felszíni kőzeteinek mállásterméke, erősen gránitmurvás. A lejtőkön néhol lyukpincék fúrására alkalmas, agyagos löszlepel fekszik.

14 A napsugárzásban egyébként is gazdag, közvetlenül a Velencei-tora néző, déli fekvésű lejtők a tó víztükre révén „kettős" besugárzást kapnak

15

. Már Fényes Elek felfigyelt arra, hogy Velence „szőlőhegye jó fejér bort terem".

16 A velencei szőlősgazdák közül az öregebbek még ma is emlegetik, hogy a móriak 1912-ben Gseh Ede pincéjéből vettek bort, és mórinak jelentve be, aranyérmeket nyertek vele a boirversenyeken. Pedig ekkor már túl vagyunk a XIX. század végén Európa-szerte elhatalmasodó filoxéravészen, amely a velencei szőlőiket is teljesen kipusztította. A filoxérapusztítás után két nagybirtokos, Cseh Ede és Meszlényi Móricz hozattak vadvesszőt a szőlőriekoinstrukeió megkezdéséhez. A parasztok és a szőlőültető napszámosok innen lopdosták el a szőlővesszőt, hogy ők is telepíteni tudjanak. A szőlőrekonstrukció országos méretekben káros kísérőjelensége, a filoxérának ellenálló, direkttermő szőlőfajták elterjedése Velencén csak kimértékű volt. Inkább a fehér borszőlőket (mézesfehér, rizling, hárslevelű) telepítették újra. Ezt a velencei fehér bort keresték és vásárolták a környék, valamint Budapest, Érd, Martonvásár koesmárosai és borkereskedői. A jó bor nyerésiének, megfelelő tárolásának és kezeléséinek egyik fontos feltétele a présház és a pince. „A pince csinálja és teszi jóvá a bort."

17 — tartják a Hegyalján, s hogy e mondás valóban helytálló, bizonyítják a Tokaj környékén termelt világhírű borok. „Szőllőgazdasági épületeink, különösen a bor tárolását szolgáló építmények tükrözik a borkészítés, bortárolás és borkezelés hagyományos .gyakorlatát"

18 — írja Vincze István a magyarországi borpincékről szóló tanulmányában. Ehhez még azt fűzhetjük hozzá, hogy a gazdasági funkción (a présház a bornyerés, a pince a bortárolás helye) kívül, szőlőgazdasági épüleitelmiknek jelentős társadalmi funkciókat is kell tulajdonítanunk (mint a szüret utáni mulatság, a szüreti tánc, a pinceszer és a névnapok megtartásának helyei). A présházak 'ás pincék, mint a népi kultúra objektumai, tükrözik ezenkívül tulajdonosaiknak a falu társadalmában elfoglalt helyét, gazdasági helyzetét.

19 Ezért a velencei szőlőhegy présházainak és