Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Vass Előd: Székesfehérvár (Istulni Belgrád) XVI. századi török forrásai

biztos (szubasi) állott. A többségében mohamedán városnegyedek mellettit, valószínűleg külön negyedekben éltek a magyarok, saját bíróik korlátozott vezetése mellett. A III. Murád szultán korabelli adóösszeírás feljegyzésié szerint Fehéirvárott külön-külön írták össze a belső és a külső városban élő magyarokat, valószínűleg külön bíróik is voltak. A török városi igazgatásban jelentős szerep hárult a kádára, aki az új „bírósági" kerület, az Istulni Belgrád-i kaza éltén állt. Hatósága alá, a bíráskodáson kívül, államigazgatási és közjegyzői feladatok is tartoztak.

12 Az új török állami élet Székesfehérvár elfoglalása után azonnal megindult. A budai tartományi kincstár (deftarhane-i vilayet), amely gazda-iégi kérdéseikben az illetékes felsőbb hatósága volt, a magyar lakosságot rendszeres adózás végett összeíratta. A kiküldött török adórovók részletes jegyzékbe (defter) vették minden lakott helység s lakatlan puszta jövedelmét. Ezeket az összeíráslapokat a budai defterhanéba visszatérve feldolgozták: többször lemásolva helyi és birodalmi nyilvántartást készítettek. Egy példányt Isztanbulba küldtek a birodalmi nyilvántartásiba. Egy ilyenben maradt fent az említett III. Murád szultán korabeli részletes adóösszeírás is. Az összeírások alapján kimutatott földeket nem tekintetitek senki magántulajdonának, hanem a szultán, illetve a kincstár tulajdonaként kezelték. Az adófizetők (ráják) csupán jövedelmük szerinti adózó birtokosai voltak saját földjeiknek. A budai tartományi kincstár az összeírt földeket kétféle módon kezelte az egyes helységek adóösszeírásai összegszerű kincstári értéke alapján: 1. közvetett javadalmi kezelésben, mint tímár-birtok, vagy 2. közvetlen kincstári kezelésiben, mint hass-birtok. A kincstári kezelésbe került helységeket (hass-i miri), mint Fehérvárt is, állami tisztviselők igazgatták rendszeres fizetéssel. A hassbirtokok kincstári adó- és vámjövedelmeit, tehát egyes helységek teljes kincstári bevételeit, pénzügyi jövedelemkezelő hivatalok (mukáták) keretében kezelték. A székesfehérvári mukáta működéséről az 1543—1586 közötti időszakból 13 töredékes forrás maradt fenn. Fehérvár elfoglalása után 15 nappal, 1543. szeptember 20-án kezdődik az első vámnapló bejegyzése. Ekkor az egész bevétel összege 139 813 akcse, vagyis 279 626 dénár volt. Ezt a bevételt, a török pénzügyi gyakorlat szerint, vállalkozók szedték be, saját kezeseik állítása után, a kádi megbízólevelében foglalt feltételek mellett. A vállalkozók, a kincstári adó- és vámszedők (emin-i mültezim) három évre előre felbecsült bevétel beszedésére vállalkoztak, napi fizetés mellett. Fehérvár első eminje Dzsafar bég, jegyzője Hajdar Ali voltak. Bevételeik a vámok, hagyatékok, a szökevények vagyona és a piaci, és vásári illetékek voltak. A következő székesfehérvári vámnapló bevételei: a vámok, fogolyilleték, piaci helypénz, bélyegilleték, hagyatéki illeték, távollevők, — szökevények — talált vagyonla illetéke, sörivó illetéke, pénzváltás illetéke, boltbérek illetéke, vásári és raktári illetékek, kertadó, súlymérés illetéke, malom és halastó illetéke, a batthyáni, endrédi, és kőkúti hídpénzek, valamint a hozzájuk tartozó malom- és szőlőskert illetékek jövedelme Ali és Báli fehérvári szerből ükök vállalásában 1545. augusztus 4-től a fehérvári kádi szidzsill-