Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

lentős szerepe van a parasztság túlnyomó többségét alkotó „úrbéres" népesség gazdasági-társadalmi viszonyainak megítélésénél. Bár vizsgálataink a birtokrendezési eljárás menete során kialakult megoszlás felmérésére irányultak — és ezek is csak a permenet második szakaszát képező felmérési munkára vonatkoztathatók —, a zsellérnépesség tagozódásának megismeréséhez elkerülhetetlen volt az előzmények ismertetése. Ezért nyúltunk korábbi forrásokhoz, s próbáltunk eligazodást kapni a feudális kor utolsó évtizedeiben létrejött egyik legjelentősebb forráscsoporttól, az 1828. évi országos összeírás megyénket illető adatsoraitól. Úgy véljük, hogy ez a visszatekintés indokolt volt, mert csak így tudtuk érzékeltetni azokat a különbségeket, amelyek nemcsak a telkesek és a zsellérek két nagy rétege között, de e rétegek mindegyikében külön-külön is differenciálták úrbéreseinket. Miként a forradalom előestéjén a nemesség sem volt már gazdasági-társadalmi értelemben egységes, a forradalom után pedig még inkább átrétegződött, azonképpen „paraszttársadalmunk" is mélyen tagolt, birtok-, és foglalkozási viszonyai szerint is erősen differenciált állapotban lépte át a számára szabad tulajdont hozó polgári forradalom küszöbét. Tömegesen csak ezután került sor a birtokperekre, amelyeknek alapvető — de még nem végső — eredményeit, megyénket illetően már közöltük. A kitapintott gazdasági-társadalmi vonatkozású differenciáknak pedig nem volt mellékes jelentőségük a birtokrendezési eljárás során. Az egyes szakaszok vizsgálatánál — nem is szólva a végső mérlegkészítésről — nem mellőzhetjük a most már megismert tényeket: a tájanként is külön arculatot mutató birtoklási és kereseti viszonyokat, a maradványt öldek rétegződést mozdító hatását, a legelőben gazdagabb és szegényebb helységek parasztságának egymástól eltérő problémáit, a kisebb földtulajdonnal bíró, kevés számú zsellérnépességnek a túlnyomóan csupán kicsiny belsőséggel rendelkező házasokétól ugyancsak eltérő helyzetét, a zselléreknél nagy szerepet játszó szőlőbirtok kiegészítő szerepét, a kereseti ágak szerinti tagozódás tényét. Nem mellőzhető továbbá az a körülmény sem, hogy kizárólag mezőgazdasággal a zsellérek közül kevesebben foglalkoztak legalább is ahhoz képest, mint ahány családfőt a rendezések során számba vettek, s így az ipari és kereskedelmi keresőkre — helyzetük eltérő lévén a nagy többségétől — másként hatott az egész eljárás is. De mindennek megírása ma még csak további feladat lehet. A történetíró munkája természetesen nem merülhet ki az adatbázis feltárásában. A történeti folyamatok hiteles ábrázolásához azonban ezt a munkát nem nélkülözteti. Tanulmányunkkal ehhez az alapvetéshez kívánunk hozzájárulni.