Fejér Megyei Történeti Évkönyv 6. (Székesfehérvár, 1972)

Közlemények - Sándor Pál: Az úrbéres népesség megoszlásának statisztikájához Fejér megyében 1828 – 1864.

Jegyzetek 1 V. ö. „Az 1849 utáni parasztbirtok történeti statisztikai vizsgálatához Fejér megyében" (Agrártörténeti Szemle 1970. 3—4. sz. 281—315.), valamint az 1970-ben elkészült, és a közeljövőben megjelenő „A Fejér megyei parasztság rétegződésének kérdéséhez a jobbágyfelszabadítás után" c. dolgozatainkat! 2 Ezt a munkát „A birtokrendezési periratok" című munkánkban végeztük el Budapest, 1978. 3 A feudális társadalom polgári átalakulását kísérő birtokrendezések országos szintű, összefüggő és módszeres előadásával történet-, illetve jogtörténatírásunk — elsősorban az idevágó Magyar Országos Levéltár-i kútfők sajnálatos pusztulása miatt — mindmáig adós maradt. Mellőzte a birtokrendezési periratok statisztikai szempontból is értékes anyagának kiaknázását történeti sta tisztilkai szakirodalmunk is; (V. ö. : A történeti statisztika forrásai, szerk. Kovacsics József, Bp., 1957, amelyben a források ismertetése az 1828. évi országos összeírással, illetve a feudális kori források közlésével megakad.) Agártörténeti irodalmunk viszont — Soós Imre kezdeményezése óta (1941) — már többet tett e téren, anélkül, hogy ismereteink nagy hézagait végleg kitöltötte volna. Ez a munka — a problematika jogtörténeti és történetstatisztikai vonatkozásai miatt — a jövőben sem lehet egyedül az ő feladata. A hiányokat csak az előkövetkező — feltáró és feldolgozó munkálatok hivatottak eltüntetni. Az átfogó és részletes kép megrajzolását akadályozó hiányok felderítéséig — jogtörténeti irodalmunknak is — támpontul szolgálnak a birtokrendezési eljárásra vonatkozó törvények-rendeletek és „intézvény"-ek, amelyek az 1836. évi — alapozó — törvényektől az 1871->ben hozottakig a korszakváltás 35 esztendején ívelnek át. E határéveken belül kiemelkedő jelentőségük van az 1853. évi március 2-i patens és az 1856. február 2-án kelt miniszteri utasítás vonatkozó paragrafusainak. Az utóbbiak a magyarországi cs. kir. úrbéri bíróságok eljárási szabályait határozták meg. Az egész eljárás jogi mechanizmusa — ami nem tévesztendő össze a tényleges gyakorlattal — ebben az utasításban nyert legteljesebb megfogalmazást. A bíróságok működése során „termelt" főbb iratfajták keletkezéséről, eredeti funkciójáról, tartalmáról, sorrendiségéről, az úrbéri bíróságok, a közigazgatási hatóságok és az itt működő tisztségviselők szerepköréről is főként e rendelkezés paragrafuserdeje alapján tájékozódhatunk. Jó szolgálatot nyújt ehhez az ezen törvényeket és rendeleteket ismertető magyarázó (és kritizáló) egykorú irodalom is. Ezek közül itt csupán néhány — általunk leginkább haszonnal forgatott — munkára hívjuk fel a figyelmet: Bay Ferenc munkája (A birtokrendezési perek természetének rövid vázlata, Debrecen, 1856) nemcsak jól ismerteti az 1836. évi törvények alapján indítandó eljárást, de kritikai megjegyzéseivel (mi az „a tulajdon és természet [az 1836. X. tc. 6. paragrafusának g. pontja] és a dolog egymásután/ja, az iránt az 1832 6. úrbéri törvények a vezérfonalat kezünkbe nem adják", mert hogy a megengedhetőség elítélése után az úrbéri perben a teendők hogyan következzenek egymás után „az a törvényből ki nem tűnik". Sőt a X. tc. 7. paragrafusa akkor beszél a telekszám megállapításáról — írja —amikor a 6. paragrafus már a rendbeszedési új tervről és a Combina tóriumról szólt.), valamint e törvényeknek az 1853. és az 1856. évi rendeletekkel való egybevetéseivel, a közöttük lévő eltérések megjelölése okából is különös figyelmet érdemel. Az egész bonyodalmas eljárás egyik legjobb leírása található Szelle Károlynak ( A legújabb úrbéri és földtehermentesítési törvények... Pest, 1854.) még az 1856. rendelet előtt megjelent könyvében, ö az egyetlen, aki a „telektábla" létrejöttének a permenetben betöltött helyét, illetve keletkezése időpontját egyértelműen határozta meg. A többiek vagy nem, vagy félreérthető módon beszélnek ennek az iratfajtának a keletkezéséről. Jól használható — főként a legelőelkülönítés összegubancolódó gyakorlati problémáinak szemléltetésére — Bodnár István könyvecskéje is (Eszmetöredékek az úrbéri szabályozás és tagosításról. B. Gyarmat, 1856). Szakszerű jogászi precizitással tájékoztat, már hivatali működése okából is, Gellén József Vázlata... (Pest, 1871>, akinél egyedül kap hangsúlyt az a mellőzhetetlen körülmény, hogy amíg a végrehajtáskor benyújtott panaszok el nem intéztettek, „a végrehajtás befejezettnek nem tekinthető" (I. m. 37).